Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Irodalmi értesítő

390

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

bán is történik, tehát végeredményben az a kereszténység történelmi megvalósulása is.«

Szószerint közöltem ezen tipikus helyet, mely az egész könyv tárgyát és irányát élethűen bemutatja.

Ezen fejtegetésekre és az azokat a fejezet végén köve- tőkre (48—50. 1.) ezek a megjegyzéseim : A keresztény ember erkölcsisége nemcsak a tiltott cselekmények elkerülésében (negatív része az erkölcsösségnek), hanem az Isten, az önmaga és a felebarátjai (egyedek, közületek) iránt parancsolt, köteles cselekmények teljesítésében (ez a pozitív része az erkölcsös- ségnek) áll ; aki akár emezeket elmulasztja, akár amazokat elköveti, bűnt követ el; aki pedig emezeket állandóan telje- siti, amazokat pedig állandóan elkerüli, az az erényes ember és az számíthat üdvözülésre. Az üdvözülés tartalma tehát nem szorul kiegészítésre, abban benne vannak az embernek közületi kötelmei is minden irányban ; természetesen a tudó- mányok, a művészetek, a jogintézmények, a társadalmi intézmények stb. felvirágoztatására nem mindenki alkalmas, és ha tehetségen kívül még vagyona sincs, akkor elősegíté- sére sem képes, de az bizonyos, hogy minden embernek van- nak kötelmei a vele érintkező társadalmi közületekkel szem- ben : szellemi, erkölcsi, anyagi kötelmek, az egyéni képes- ségek, a személyi viszonyok stb. szerint, de közületi köteles- ségteljesítés már a jó példaadás (az egyéni életet illetőleg) is, a kötelességteljesítés stb., mert ezen egyéni cselekmények is társadalmi kölcsönhatást gyakorolnak. Kohelehtnek (Eccle- siastes) és Kempis Tamásnak intelme : »Vanitas vanitatum« etc. tehát épen nem egyoldalú tartalmú : a »Deo soli servire« (»to serve Hím only«) (nem látom ugyan be, miért kellett a német Hämmerken Tamás latin és német szövegű munkáját angolul idézni !) magában foglalja az ember egész erkölcsi tevékenységét végső célja irányában: tehát nemcsak az Isten és önmagunk, hanem felebarátaink (egyesek és közületek) iránti köteles cselekményeinket. A hang- súly persze az »individuális« elemen: a »lelken« van, de hiszen »erkölcsi« kötelmeket csakis »individuum«-ra lehet ráróni, mert hiszen az egyes emberek viszik véghez a társa