Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

385

zettségeinek az ethikába való belekapcsolásával, a hívőknek adott egyházi jogkörnek az »autonómia« keretében való megadásával és általában »társadalmi« kulturális érdemek szerzésével. Szerző itt ismét tévútra került, mert az Egyház a múltban nemcsak írott malasztként hirdette az ember értékét, hanem azt egy ház jogában is elismerte (az »impedi- mentum conditionis servilis« az ordora és matrimoniumra nézve sem bizonyít ellene), annak teljes érvényre emeléséért (rabszolgaság eltörlése stb.) mindig síkra szállott ; téved to- vábbá szerző, midőn az Egyházban csak az individuális ·emberérték és életcél hirdetőjét látja ; de erről, valamint a kath. ethikának és az egy ház jognak (autonómia !) szociális integrációjáról alább, egy külön fejezet bírálatánál lesz még szó.

Az első fejezetben (»A történelmi szemlélet«) szerző Bern- heim nyomán a történettudomány fogalmát határozza meg és megállapítja annak tárgyát (az embernek, mint a társa- dalmi közösség tagjának, folyton fejlődő cselekvényei: a tipikus, valamint a közületre kiható egyéni, továbbá a kollektív cselekvények) és a történeti szemlélet elemeit (társa- dalmiság, fejlődés, sokoldalúság). Ezen fejtegetések, ha nem is önállóak, de mindenesetre érdekesek és tanulságosak, bár a 18. lapon adott alkalmazások közé tévesek is csúsztak belé; így, mikor az Egyház vezetőinek szemére hányja azt, hogy »nem lazították meg önként a vallásnak a polgári élettel és a j oggal szoros összefonódását, mihelyt a vallásnak nyomása ·e haladásra teremtett intézmények tekintetében érezhetővé vált«. Ez a szeparáció-eszme felkínálása a középkornak (elég későn !) és igen felületes ítélethozatal az Egyház felett és a középkor felett, és épen nem mutat történelmi szemlé- lethez való hűségre ; a történész ugyanis a jogához ragasz- kodónak nem vethet semmit a szemére, ezt csak ténynek nézheti és annak kölcsönhatását és következményeit keresi, a szemrehányásra még a mutatkozó kedvezőtlen követkéz- mények sem jogosítják fel a kutatót, mert kedvezőtlen követ- kezmények járhatnak helyes cselekmények nyomában is, és előrelátás hiányának sem mondható, a legtöbb esetben, a jogokhoz való ragaszkodás.

Hittudományi Folyóirat. 1908.

25