Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Nyőgér Antal: Urunk feltámadása

URUNK FÖLTÁMADÍSA.

35

zsidók, mint a görögök közül igen számosán követték őtet. Ez vala a Krisztus és őt a mi nemzetségünknek elsői bevádol- ták. Pilátus keresztre feszíttette őtet, mindazáltal nem tán- torodtak el tőle, akik elejétől fogva szeretettel ragaszkodtak hozzája. Meg is jelent ezeknek a harmadik napon ismét életre kelten, amint hogy a szent próféták ezeket és számtalan más csodajeleket őfelőle előre megjövendöltek.1

Annak a könyvnek írója, kinél e szavak előfordulnak, zsidópapnak a fia vala, bár egészen elrómaiasodottá lön is, de azért mégis csak megmaradt benne a zsidóérzés : éppen ez okból a kritikusok közül többen nem is tartják a Josephustól eredetinek ezeket az itt idézett szavakat, hanem csak később, mint mondják, mindjárt a legelső példányokba becsusztatot- taknak gondolják.

Mások pedig a Flavius-féle részletet teljesen hitelesnek állítják, maga sz. Jeromos is, aki 420-ban szűnt meg élni, magasztalólag szól erről a Flavius-féle vallomástételről.

Ha hiteles e részlet, ha Josephustól eredők -e szavak, akkor a Krisztus föltámadása mellett nyílt bizonyságtétel ez egy profán, pláne egykorú zsidó író részéről ; ha nem hiteles e textus, vagyis ha nem Flaviustól származó, akkor meg határozottan az történik, hogy Flavius egész könyvében egy szót sem említ Krisztusról, nem szól semmit sem az ő föltárna- dásáról.

Azonban ez is bizonyíték lesz Krisztus föltámadása mel- lett. Hogyan ? Ügy, hogy ez esetben az argumentum ex adverso van meg : Ugyanis Josephus a zsidó régiségek XVIII. könyvének 7. fejezetében a 10. pont alatt beszél keresztelő sz. Jánosról, kinek föllépése nyilván összefüggött Jézussal,

1 Λρχαιολ. Ιουδ. Biß. XVIII. Ιίεφ. IV. 6. Ρίνεται δέκατα τούτον τον χρόνον Ιησούς σοφό; άνερ, εϊγε άνδρα αυτόν λέγειν χρη. Ιΐν γάρ παρα- δόξων ’έργων ποιήτης καί διδάσκαλος άν&ρόπων ταυ׳ ήδόνη τάλη&ή δεχαμένων χαΐ πολλούς μεν των Ιουδαίων καί δε των cΕλληνικών επαγέγατο. ‘ Ο χριστός οϋτος ήν, καί αυτόν ένδειξει πρωτων άνδρων παρ’ ημιν σταυροί επιτετι- μηκωτος Πιλάτπυ, ουκ επαΰσαντο γέ ο'ί πρώτον άγαπέσαντες ״Βφανε γάρ αντοϊς τρίτην έχων ημέραν πάλιν ζών, των &είων προφητών ταϋτα καί αλλά πώρια θαυμάσια περί αυτόν είροκοτων.

3*