Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Dr. Jehlicska Ferenc: A marxista vallásbölcselet forrásai és lényege
368 DR. JEHLICSKA FERENC. Mikor pedig Marxék mindezzel szemben korunk összes bajait — nem nagy túlzás nélkül — kizárólag a magántulaj- dón rovására írják s annak eltörlésétől várják az emberi nem új aranykorát : mi röviden csak azt feleljük sz. Tamás- sál,1 hogy társadalmi bajaink részint oly természetűek, hogy a, keresztény hit és erkölcs újjáébresztése s megfelelő állami törvényhozás útján orvosolhatók, részint pedig olyanok, melyek az emberi természetnek szükségszerű kísérői s így semmiféle társadalmi berendezkedéssel kiküszöbölni nem lehet. És ha sikerülne is valóságos paradicsommá változtatni a földet : vájjon kielégítenék-e annak múlandó javai a végtelen után vágyakozó lelkünket ? Vájjon nem voltak-e s nincsenek-e ma is emberek, akik minden földi jóban bővel- kedve belátják annak ürességét és vallásos, önmegtagadó, szent életet élnek ? De különben is, még oly boldog állapot- bán is elménk kénytelen volna elismerni a mindenség Alkotó- jának uralmát s akaratunk köteles volna teljesíteni az Ö parancsait — s ez a vallás változatlan lényege. Szóvá kell még tenni a marxista vallásbölcselet azon tételét, mely szerint a vallás, mint ideológia, se a múltban történelmi mozgatóerő nem volt, se a jövőben a társadalmi viszonyok alakulására befolyást gyakorolni nem fog, mert az emberi haladás egyedüli movense a gazdasági tényező, melynek a vallás csak erőtlen reflexe. 1 Szt. Tamás egyrészt a polgárok erényességétől várja, hogy ä magántulajdonként bírt javakból mindenkinek jusson : »Sed pro- pter virtutem civium, qui erunt in invicem liberales et benefici, erunt possessiones communes secundum usum, sicut dicitur in Proverbio, quod ea quae sunt amicorum, sunt communia. Lib. II. lect. IV. Azonban a jó és bölcs törvényhozás is szükséges e célra : »Unde manifestum est, quod multo melius est, qod sint propriae possessio- nes secundum dominium. Sed quod fiant communes aliquo modo quantum ad usum. Quomodo autem usus rerum possit fieri com- munis, hoc pertinet ad providentiam boni legislatoris. Lib. II. lect. IV. — Nem szabad szt. Tamást félreérteni. Az ő nézete az, hogy kölcsönös szeretet és bölcs törvényhozás mellett a magántulajdon alapján is lehet oly állapotokat teremteni, hogy senki se nélkülöz- -zön, sőt bizonyos jólétnek örvendhessen.
