Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Végh Kálmán Mátyás: A káplán

A KÁPLÁN.

327

jön meg. Nincs könnyebb, mint új szokásokat, ájtatossá- gokat, társulatokat, intézményeket létesíteni ; de nincs nehezebb, mint ezeket állandósítani, mert kérdés, lesz-e utód, aki folytatja. A fiatal lelkesedés talán már harmadik helyén lesz akkor, midőn a helyben maradt plébános a szomorú kudarcot szemléli. Tudok esetet, midőn a lelkes káplán szervezni tudta ugyan a társadalmi tevékenységet, de a férfiak a gyóntatószéktől elmaradtak. Azért úgy a lelki- pásztori, mint közéleti tevékenység terén az a káplán jár a helyes úton, aki olyan holdnak tekinti magát, ki világít ott és akkor, amikor és ahol plébánosa megengedi, egye- bekben pedig híven elvégzi a reája bízott utakat. A káp- lánoknak említett, subordinált joghatóságát mi sem jellemzi jobban, mint az a tény, hogy — mint fentebb tárgyaltuk — az egyház közjoga szerint a plébánosok jogosultak fel- fogadni káplánaikat a főpásztor által külső, belső jogható- sággal ellátott és kellőleg képesített papok közül; ugyanazon jog szerint elbocsátani is joguk van alapjában a plébános oknak káplánaikat. Ezt a közjogi helyzetet a jogszokás bár oda módosította, hogy a főpásztor küldi a káplánt ·és azt a plébános elfogadni köteles ugyan, de indokolt kérésére a káplán át szokott helyeztetni, vagyis a káplán joghatósága subordinált. A plébános halálával azonban nem szűnik meg, hanem addig tart, míg máshová nem küldetik.

A jogászok egyetemes véleménye, legalább amint sza- vaikból kivehető, azt tartja, hogy a káplánok a poenitentia- tartás szentségét illetőleg önálló, tehát nem subordinált joghatósággal bírnak. Tegyünk különbséget véleményem szerint. Kétségtelen, hogy joghatósága és kineveztetése alapján a káplán, mint a kulcs hatalmának letéteményese, midőn a gyóntatószékben, betegágynál ül, önállóan old és köt, mint bíró, oktat, mint tanító, kalauzol az üdvösség útján, mint lelkipásztor; amit oldott, kötött — servatis servandis —י nem lehet felülbírálni. E téren plébánosával egyenjogú. Más kérdés azonban az, megengedi-e a plébánosa azt, hogy gyóntasson valamely helyen és időben. E téren az önállóság megszűnik és a subordinatio lép előtérbe. íme egy