Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Nyőgér Antal: Urunk feltámadása

324

NYŐGÉR ANTAL.

ismeretessé, hanem csak azok előtt, akiket az Isten erre kiválóképen kiválasztott.

A fölhozott második ellenvetésre a válasz ez : Krisztus- nak a föltámadása valamint mind közönségesen minden- kinek az üdvösségére, a megigazulására van, épen úgy min- denkinek tudomására is jutott, nem ugyan úgy, hogy ez mindenkire nézve közvetetlenül lett nyilvánvalóvá, hanem csak egynémelyekre nézve, mint akiknek tanuságtétele foly- tán jutott el az összes emberekhez ennek a tudomása.

Krisztus megjelenései ellenében e két ellenvetésen kívül még egy harmadikat is fölhoz sz. Tamás. Azok, úgymond, akiknek Krisztus a megjelenése által bizonyságot tett a föltámadásáról, azok az Ö feltámadásának tanúi lettek, amint sz. Péter ezt kimondotta: »Akit Isten feltámaszt a halálból, melynek mi tanúi vagyunk« ! 1 Ezt a tanúság- tételt nyilvánosan prédikálván teljesítették ők ; ámde ezt a tisztséget az apostol egyenesen korlátozta, amidőn ezeket írja : »Valamint minden hívek gyülekezeteiben, ti nálatok is egyházi gyülekezetekben az asszonyszemélyek hallgassanak «!1 2

»Az asszonyok az egyházi gyülekezetekben hallgassa- nak, mert asszonynak nem engedem, hogy tanítson« ! 3

Ebből az látszik kitűnni, mintha helytelenül történt volna az, hogy a Krisztus föltámadása elsősorban inkább az asszonyok előtt lön kinyilatkoztatva, mintsem közönsége- sen mindenki előtt ?

Ez ellenvetést is klasszikusan meghiusítá sz. Tamás : az asszonyoknak tilos nyilvánosan az egyházi gyülekezetekben tanítani, de igenis szabad magánosán testvéries buzgalom- mai némelyeket oktatni. Hiszen sz. Ambrus e címen szól így: 4 »Azokhoz, akik a háznéphez tartoznak, asszonyt kül- dünk, nem pedig arra a célra küldünk, hogy a föltámadás- nak tanúbizonyságát a gyülekezet elé vigyék !«

Krisztus azért jelent meg először az asszonyoknak,

1 Ap. csel. 3, 15.

2 Kor. I. 14, 34.

3 Tim. I. 2, 11, 12.

4 Sup. illud caput XXIV. Mulieres ex nostris.