Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Nyőgér Antal: Urunk feltámadása
312 NYŐGÉR ANTAL. amit magának a szövegnek a szavai is eléggé megértetnek, ez ugyanis így hangzik : a szombatnak pedig az estvéién, amely a hétnek első napjára virrad, ami nem lehetséges, ha a kiírt estve által az éjjelnek csakis a beköszöntő szaka- szócskáját, vagyis az éjjelnek csakis a kezdetét értjük jelzett- nek. Továbbá maga a kezdődés sem vonatkozik a hétnek első napjára, hanem az éjjel az, amelyet a virradat fejez be ; mivel ami a kezdődő éjjelnél bevégző határ, ugyanaz a vég- ződő éjjelnél az elkezdődés, a világosság határolója ugyanis az egész éjszakának ; amiért is hogyan lehetne a hét első nap- jára virradó estvéről beszélni, ha az estve szó nem értetné magát az éjjelt is, amelynek a virradás vet véget ?1 Ezek után tehát, aki sz. Mátét a föltámadás idejének leírásában önmagával ellentmondónak akarja látni, az ezzel vagy járatlanságot vagy nem jóindulatúságát árulja el : mert ha az elmúlt szombat után nagykésőn a hét első nap- jára virradatkor jött Mária Magdolna a sírhoz, ebben a leírás- bán nincs semmi ellentmondás az előtt, aki a görög textust megnézi, vagy itt, az aramaei textus után alkalmazott vespere szónak igazi jelentményét átérti. Ez a vespere, vagyis a görög opse, a zsidó erebnek, éjjelnek túlsó határ- pontját jelöli, amelyre már rávirradt a közeledő napnak fénye a hét elsőjén. Az az ellenvetés, amely szerint sz. Máté elbeszélése a sírhoz jövetel idejét illetőleg elütő a többi evangélisták leírásától, szintén elenyészik, ha meggondoljuk, hogy mind- egyik evangélista az asszonyoknak különböző időben történt 1 S. Aug. Lib. 3. de consensu evangel. cap. 23. »Sic itaque dictum est vespere Sabbathi, ac si diceretur nocte Sabbathi, id est nocte, quae sequitur diem Sabbathi, quod ipsa verba ejus satis indi- eant, Sic enim ait, Vespere autem Sabbathi, quae lucescit in prima Sabbathi, quod fieri non potest si tantum modo primam noctis par- ticulam, id est solum initium noctis intellexerimus dicto vespere significatam. Neque enim ipsum initium lucescit in prima Sabbathi, sed ipsa nox, quae luce incipit terminari. Nam terminus primae partis noctis, secundae partis initium est, lux autem terminus totius noctis est. Unde potest dici vesper lucescens in prima Sabbathi, nisi nomine vesperi nox ipsa intelligatur, quam lux terminat.«
