Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Nyőgér Antal: Urunk feltámadása

294

NYŐGÉR ANTAL.

a történelmi tényigazsággal ellenkezésben, valótlan föltévé- seket halmoz össze és ezekből akar következtetéseket vonni. Olvassa el bárki az evangéliumokat, ezek ugyan nem arról tanúskodnak, hogy az apostolok épen a föltámadást ille- tőleg valami gyönge hiszékenyek lettek volna, sőt ellenkező- leg és Renan határtalanul hiszékenyeknek, helyesen gon- dolkodni sem bíróknak mondja el az apostolokat, olyanok- nak, kik a földkerekség összes emberei között a legoktala- nabbak, a legbabonásabbak és így készek agyuk révedezé- sében Krisztusról akármi képtelen mesét is elfogadni.

Renan beleolvas az evangéliumokba lágy, érzelmes történeteket a Krisztushoz ragaszkodó asszonyokról, külö- nősen Magdolnáról, csak azért, hogy csalódásnak, pusztán képzelménynek mondhassa a Krisztus föltámadásának hitét.

Renan az evangéliumi leírások és ezek józan értelmezése ellenében egész az untatásig azt hánytorgatja, hogy a Krisz- tus föltámadásának hite Mária Magdolna bódult, beteg agyának a szüleménye és e torzszüleményt a mindent babo- násan elfogadni kész együgyű, oktalan apostolok mindjárt a magukévá tették. Föntebb, Lukács nyomán megértheted, hogy az első hír hallatára nem ily együgyüen viselték magú- kát az apostolok, sőt Péter és János, miután már kutattak és okoskodtak, csakis ekkor és úgy hittek, az ő ajkuk után pedig hitték ezután a többiek is. De várjunk csak ! Az após- tolok közül egy még ekkor sem hitt és ez az egy épen az evangélium tanúsága szerint Tamás apostol volt. Ugyanaz a Tamás, aki az első pünkösd után a Krisztustól vett parancs értelmében India felé vette útját és prédikálta az egész Krisztust, azt, aki született, tanított, csodákat tett, szén- vedett, meghalt, azt aki valóban föltámadott.

Tamás apostol e tanítmányáért, ez egész Krisztusért nyugalmát, otthonát, életét föláldozta, meghalt vértanúi halállal. Tehát erősen hitt. Mit ? Azt, hogy Krisztus valóban föltámadott. Ámde előbb ő volt az, aki husvétvasárnapján ezt még nem hitte, nem Magdolnának, nem az após- tolóknak ; nem hitte el még akkor sem, amikor már ezek nem hitök szerint, hanem tudásuk szerint beszéltek neki a föl