Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Nyőgér Antal: Urunk feltámadása
278 NYŐGÉR ANTAL. első mozlimekről egy — az ő szerinte — megtörtént eseményt. Elmondja, hogy mikor az arabok előtt oly nagy és meg- csudáit Mohamed meghalt, a nép szinte nem is akarta elhinni, hogy e szent prófétának is vége lehessen. Ekkor Mohamednek veje, Omár vezér villogó szablyával kezében kirohant sátorából fenyegetőzvén, hogy mindannak, aki azt mérészeli állítani, hogy Mohamed meghalt, leüti a fejét. Ezzel kész volt a nép fejében a Mohamed megnem hálásáról szóló hit; mert a halál — mondja Renán — ha valamely lángelméjü, vagy nagylelkű férfiút ér el, a nép gondolkodásában, ez eset oly képtelenségnek látszik, hogy ez a nép el sem tudja hinni, hogy a természet ily hibát el is bírna követni, épen ezért a nép nem is hiszi el a hősnek elhaltát. Ugyanígy voltak ő szerinte a Krisztus tanítványai is, akik a Mester iránt a legerősebb vonzalommal viseltettek. Ö volt bámulatuk egyedüli tárgya, mint hőst tekintették Jézust és bár látták halálát, de az ő lelkiállapotukban nem tudtak megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy mégis valóban végleg meghalt legyen. »Az a nap — írja Renan — mely Jézus eltemetésére következett, az ő emlékével és a felőle való gondolatokkal volt tele. Szombat lévén, minden kézi- munka tiltott vala. Sohasem volt ennél termékenyebb nyugalom. A keresztény öntudat e napon csak egyetlen tárggyal foglalkozott, tudniillik a sírban fekvő Mesterrel. Különösen a nők halmozták el lélekben gyengéd kedves- kedéseikkel őt, a szelíd myrrha közt fekvő barátot, kit a gonoszok megöltek. Ah, bizonyosan angyalok környezik őt ! Sokszor mondá ugyanis ő, hogy meg fog halni, hogy az ő halála a bűnösök üdve leend s hogy ő föl fog támadni Atyja országában. Igen ő újra fog élni, Isten nem hagyja az ő fiát az alvilág zsákmányául. Ámde mily szörnyű sírkő nehezedik reá ! Semmit sem teszen, ő azt elmozdítandja, visszatérend az Atya jobbjára, ahonnan lejött. És mi látandjuk még őt, hallani fogjuk igéző szavát, élvezendjük ismét társaságát, hasztalan ölték meg őt.«1 1 F. i. k. 4. 1.
