Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Az Aquinói-Szent-Tamás-Társaságból

VEGYESEK.

189

dánom, mint az időhiány hangoztatásáról mondottam. Ha a kereszténység iránt közömbös vagy épen ellenséges intézmé- nyék felkarolására van pénz, legyen a mi intézményeinkre is.

Ügy a felolvasások tartására, mint az ülések látogató- sára, nemkülönben a pénzzel járó csatlakozásra nézve bátran hivatkozom Üdvözítőnk szavaira : »Ahol a kincsed, ott a szived«.1 Ha kincsnek tartod a keresztény szellemű bölcselet- tudomány művelését, a keresztény világnézet bölcselet- tudomány megalapozását, akkor tehetségedhez képest részt- veszesz munkálkodásában, eljársz üléseire s fentartásához, működéséhez hozzájárulsz filléreiddel. A francia katholikus közönséget mélyen megsértették vallásos érzületében és megrövidítették vallási szükségleteinek ellátásában — és ez a közönség nem lázongott vallása és egyháza üldözése miatt ; bezzeg lázongna, ha lakását vagy élelmét vagy szórakozását vagy szabadságát vagy gloireját fenyegetnék : mert ez az ő kincse, itt az ő szíve.

A katholikus sajtóra sincs pénze közönségünknek, csak kevesen adnak lelkesen, néhányan húzódozva, legtöbben épen nem, mert a katholikus sajtót nem tartják nagy kincsüknek.

Mutassuk meg mi, hogy a keresztény világnézet meg- alapozását és megvetését nagy kincsnek tartjuk s erőt, időt és pénzt ne sajnáljunk tőle.

Vegyünk példát nagyérdemű védőinktől : a kalocsai érsek és a székesfehérvári püspök uraktól, akiknek minden- hez, ami a keresztény világnézet érvényesülését célozza, van szavuk és cselekedetük, idejük és pénzük s hozzájárulásuk- nak egyetlen mértéke van : a lehetőség.

Vegyünk példát védőszentünktől, Aquinói szent Tamás- tói, aki egész életét, minden erejét, minden idejét és toll- vonását erre fordította s ennek kedvéért minden földi birtok- lásról és gyönyörűségről lemondott.

És ha gyengék vagyunk, kérjünk erőt attól, aki egyedül képes minket megerősíteni s esedezzünk, hogy »lázongó aka- ratunkat is kényszerítse« e szent és nagy ügy szolgálatába.

1 Máté 6, 21.