Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Nyőgér Antal: Urunk feltámadása

URUNK FÖLTÁMADÁSA. 1

az ő végtelen jósága szerint mindenható erejé- megalkotta semmiből az őkívüle létező mindé- et : kezdetben teremté a mennyet és a földet; a láthatatlan szellemi világot és az érzékek alá eső anyagot, legvégül a szellemből és az anyagból álló embert.

Alkotta az 'embert boldogságra, olyanra, amelynek bír- toklása összes vágyait a legteljesebben kielégíti. Mivel pedig az ember az ő emberi valósága szerint szabadakarattal föl- ruházott értelmes létező, ennélfogva őneki e valóságának megfelelően azt a boldogságot az ő szabad akaratú választá- sával ki kellett érdemelnie.

Ezért kapott parancsot az Úrtól, az ő akkori állapotához teljesen odaillő parancsot, hogy mutassa meg az Isten iránt érzett engedelmes hódolatát.

Az egész emberiség feje, Adám. az ő élettársával, Évával egyetemben a bennök fölgerjedt kevélység miatt elbukott és bukásba rántotta magával egyetemben a tőle leszárma- zandó összes embereket.

ínség, kárhozat lön következménye e gyászos esetnek. Elkövetett az emberiség feje oly bűnt, amelynek lerovására semmiféle teremtmény távolról sem elegendő. Csak ez egy bűnért sem, pedig ez egy után az embernek megromlott tér- 1

1 Gy őregyházmegye irodalmi pályázatán pályadíjat nyert dolgozat.