Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Dr. Kiss János: A történelem anyanyelvi felfogása

160

VEGYESEK.

művészetek társadalmi hatását magasztalni, hanem az összes művelődési tényezőket, a gazdasági állapotokat, a termelési eszközöket, a vagyonfelosztás eszközeit és méreteit, a munka megbecsülésének fokát, a különböző néprétegek vagyoni ellátását, szóval az egyéni és társadalmi boldogulás összes feltételeit vizsgálni kell. A túlzás és az egyoldalúság kárhoza- tos, bármily irány túlságos vagy épen kizárólagos kiemelé- sében vagy bármelyiknek elhanyagolásában is álljon.

Lehetetlen, hogy csupán az anyagi szempontok érvé- nyesüljenek s magyarázzák a történelmet. Miért ? Mert vannak más javak is : Isten, örök cél, kinyilatkoztatás, Krisztus, egyház, önmegtagadás, önuralom, szeretet, igazsá- gosság, tudomány, művészet.

Mindenekelőtt a vallás, mint önálló és első cselekvési elv elhatározólag hat az ember társadalmi berendezettségére. A vallásról kettő bizonyos : 1. hogy igen nagy hatással van úgy az egyes emberre, mint a társadalomra ; 2. hogy nem gazdasági viszonyok terméke, reflexe, tükre, sőt inkább elhatározó befolyással van a gazdasági viszonyok átalakulá- sára vagy fennmaradására.

Hiába van valahol többnejüség, a kereszténység meg- szünteti azt; hiába van rabszolgaság, a kereszténység nem tűri; hiába igazságtalan intézmények, a kereszténység küz- deni fog ellenük. A kereszténység mindent át igyekszik alakítani a Jézus Krisztus ábrázatára. Hatása úgy az egyénre, mint a családra, államra és társadalomra nyilvánvaló és általános. Vallásunk felebaráti szeretetet és igazságosságot hirdet és követel. Ezen a két oszlopon igazán fel lehet emelni a helyes társadalmi épületet. De nem is két oszlop ez, hanem inkább egymást átjárva, a társadalom legszilárdabb alapja.

Ha jogot kívántok a népnek, ragaszkodjatok a kérész- ténységhez, mert ez a természet jogkövetelő szavához Isten szüntelen hangzó kinyilatkoztatott szavát csatolja, mely hangosan követeli az igazságosságot mindenkivel szemben.

És ha azt akarjátok elérni, hogy minden ember ember lehessen, minden ember emberi módon élhessen s minden ember, a legkisebb is, úr legyen —ó, mi messze van még ez