Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Dr. Kiss János: A történelem anyanyelvi felfogása

VEGYESEK.

149

tói teljesen elkülönítve, csupán az anyagelvű alapozással foglalkozom, a) kimutatva azt, hogy a sociáldemokrácia megalapítói és követői valóban alapvető tanul vallják ezt az anyagelvi felfogást, b) bebizonyítva ennek a felfogásnak tarthatatlanságát.

* *

*

Marx Károlyra és Engels Frigyesre két bölcselkedő kortársuk volt nagy hatással : Hegel György és Feuerbach Lajos, amaz a legnagyobb idealista, emez a legkifejezettebb materialista.

Hegel szerint semmi sem állandó πάντα (>εϊ, minden szüntelen folyamatban van, csak egy maradandó, a lény határozatlan eszméje, mely megelőzi a világot s a világban meghatározódik. Feuerbach ellenben azt tanította, hogy az anyagon kívül semmi sincs.

Marx és Engels szerint Hegelnek igaza van abban, hogy a világon semmi sem állandó, de nincs igaza abban, hogy a világ csak képmása valamely előtte létezett eszmének. Ellenben Feuerbachnak igaza van abban, hogy nincs más, csak anyag, csak ez az állandó. Ennélfogva a társadalmi alakú- lások is csupán az anyagnak módosulásai. Közelebbről minden társadalmi rend a termelésen és a termelés mellett a termékek elosztási módján alapul. Sőt mindaz, ami az emberi társada- lomban megjelenik, maga a vallás, erkölcs, jog, költészet, egyéb művészetek, csak reflexei, exponensei, eredői és tükrei a termelési módoknak és eszközöknek. Marx és Engels Hegeltől eltanulták, hogy a világ nem egyéb »összefüggések és kölcsönhatások örökös láncolatánál, melyben semmi sem marad, ami, ahol és amikép volt, hanem minden mozog, változik, lesz és elmúlik.« Ellenben eltérnek tőle, amennyiben Hegel idealista volt, ők pedig naturalisták, oly értelemben, hogy »Hegel szerint a gondolatok nem a valóságos dolgok és folyamatok többé-kevésbé elvont képmásai, hanem meg- fordítva, a dolgok és fejlődésük a világ előtt létezett eszme valósulásai. Ezzel, mondja Engels, Hegel feje tetejére állította