Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

A »Ne temere« pápai rendelethez

VEGYESEK.

137

illetékes plébánosának engedélye bármily módon kérhető volna ;

e) ha a kóbor életet folytatóknak (t. i. akiknek sem állandó lakhelyük nincs, sem egy hónapig a plébánia terű- létén nem tartózkodtak) nagy szükség esetén igen sürgősen kell egybekelniök anélkül, hogy a püspök engedélye kiesz- közölhető volna ;

f) ha a kóbor életet folytatók megesketésére a püspök engedélyt adott.

Mindezen esetekben mindenkor nyilvánvaló legyen a meg- esketendök szabad állapota. Amiért az új törvény alatt is egész pontosan betartandó a trienti zsinat rendelete a kihirdetésekről (Sess. 24. de ref. matr. c. 1.). Ha tehát a jegyeseknek külön- böző plébániákon van rendes lakhelyük, mindkét plébánián kihirdetendők. A kóbor életet folytatók kihirdetendők úgy a plébánián, melynek területén jelenleg tartózkodnak, mint — már amennyire lehetséges — születési helyük plébá- niáján is.

Ha egyik vagy mindkét fél más plébániához tartozik, az esketés előtt ezentúl is bizonyítványt kell kívánni vagy beszerezni a megtörtént kihirdetésekről, a szabad állapotról és a minden akadály alól való mentességről. Ha némely esetben — különösen égető szükségben — az esketendök szabad állapotáról bizonyítványt vagy bizonyosságot nem lehet szerezni, eskütételt kell követelni.

Elbocsátó-levél, amennyiben felhatalmazást jelent, nem szükséges többé, mivel minden plébános vagy megyés- püspök érvényesen esketheti azokat is, akik nem hívei. Ha az esketés olyan plébánián történik, amelyikhez egyik házasulandó fél sem tartozik, megkívántatik a rendes lak- hely, vagy az egy hónapi tartózkodási hely plébánosának engedélye. Ha a plébános sürgős szükség esetén megesketne más plébániához tartozókat a menyasszony vagy a vőle- gény plébánosának engedélye nélkül, vagy végre megesketne kóbor életet élőket püspöknek engedélye nélkül : ilyen esetek sürgősen és haladéktalanul tudomására hozandók az egyházmegyei hatóságnak.