Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
A »Ne temere« pápai rendelethez
132-VEGYESEK. A »NE TEMERE« PÄPAI RENDELETHEZ. Folyóiratom 1907. 606. s köv. oldalain közöltem a »Ne temere« kezdetű rendeletet, melyet a trienti szent zsinat határozatainak értelmezésére rendelt bizottság, a Szentatya parancsára, 1907. augusztus 2-ikán, az eljegyzések és a házas- ság megkötéséről kiadott. Ez igen fontos s a házasságkötés módjára nézve igazán korszakos rendelet végrehajtására Magyarország bíboros hercegprímása rendeletet adott ki, melyet az ügy jelentősége miatt, jónak látok — a Csanádi püspöki körlevelekben megjelent magyar szövegben — folyóiratomban közölni. 1. Mivel a »Ne temere« rendelet II. fejezete szerint plébános alatt értendő, aki kánonilag létesített plébániának törvényesen áll az élén : mindaz, amit a rendelet a plébános- ról mond, egyházmegyénkben nemcsak a plébánosokra, hanem hivatalba lépésük napjától számítva az administrá- torokra is áll, hacsak nyilvánosan, rendelettel nincsenek névszerint kiközösítve vagy hivataluktól felfüggesztve. 2. Mindezideig érvényesnek, bár tilosnak minősítettük, ha a plébános határozottan meg nem jelölt papnak adott az esketésre felhatalmazást (például : felhatalmazom azt az áldozárt, akit a házasulandók választanak). Ezenfelül a plébános vagy a püspök felhatalmazhatott bármely papot, még plébániája vagy egyházmegyéje területén kívül történő házasság megkötésére is. A rendelet VI. fejezete értelmében nem érvényes többé a határozottan meg nem jelölt személynek adott felhatalmazás, mely határozottan megjelölt áldozó- papnak adandó. Ugyanabból a fejezetből nyilvánvaló, hogy a plébános vagy a megyéspüspök csak saját plébániáján, illetőleg egyház- megyéjén belül hatalmazhat fel papot az esketésre. A plé- bános saját plébániáján vagy az egyházmegyén kívül élő plébánosnak vagy bármely más papnak nem adhat felhatal- mazást, mivel a rendelet szerint mindegyik plébános a saját plébániáján érvényesen esketi meg azokat is, akik nem az ő
