Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Dr. Schütz Antal: Energetika és bölcselet
112 DR. SCHÜTZ ANTAL. keressük. De az az aliquid manens a κίνηαις-ben nem merül ki a ίλη πρώτη-han. Kitűnik ez abból, hogy egyetemleg alkalmazták a járuléki változásokra is, nem- csak a szubstanciálisokra, pedig az ő fölfogásuk szerint csak ezeknél lehetett az aliquid manens a νλη πρώτη. Min- den egyéb változásnál e kívül kellett még valami maradan- dónak lenni. Mi — ők nem tudták megjelölni. Még mindig távol állunk attól, hogy a kimerítő fele- lettel elő tudjunk állni. De íme, Lavoisier kimutatja és a kémia azóta alapelvként vallja, liogy az anyagváltozá- sok során — a modern fizika itt bámulatosan összekerül a régieknek a szubstanciális változásról vallott fölfogásával 1 — pontosan azonosnak megmarad a tömeg, mondjuk minden változásnak hordozója. És jön az energetika és kimutatja, hogy a szervetlen világ összes változásainak hajtóereje, fór- rása az energia, egy határozót értékű mennyiség, mely szín- tén állandó. Sejtették-e Aristoteles és hű értelmezői, hogy az ő határozatlan kifejezésük, »quantum ad aliquid manet«, egy szép napon az anyagvilágra vonatkozólag oly értelem- ben nyer határozott tartalmat, hogy a változások hordozója, (a tömeg) és a változások forrása (az energia) e maradandó valók, nemcsak, hanem mérhető valók és minden konkrét esetben jellegzetes mennyiségek. Itt Aristoteles művének tehát gazdagodnia kell egy elemmel, mely hirdeti Pythagoras egy szép mondatának diadalát : Számok kormányozzák a világot. Pythagoras fölfogása különben Platon ideológiája révén Aristotelestől sem volt idegen és talán csak vissz- hangja egy régibb, egyetemesebb és mélyebb bölcseletnek, mely azt vallotta, hogy »minden szám, mérték és súly szerint« van elrendezve. Az energetikának első alaptétele a kémiai alaptétellel kapcsolatban mint állandóság törvénye így gazdagíthatja természetbölcseletünket. 2. A második alaptétel ennél is jelentősebb. Bölcseleti jellege szembetűnő. Egy természettudományos tétel exaktsá- gával mondja ki, hogy a szervetlen világ változásai határo1 L. pl. Ostwald, Grundlin. d. anorg. Chemie2. 1904. 3.
