Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Dr. Schütz Antal: Energetika és bölcselet
104 DR. SCHÜTZ ANTAL. mészeti erők egységéről« beszélni. E kitételnél talán nem kell már külön hangsúlyozni, mennyire zavarnövelő dolog ma még »erők« fönnmaradásáról, egyenértékűségéről, és azután egységéről szólni ; hisz erő és energia egészen különböző va- lami. Ami pedig a dolog lényegét illeti, az energiák egyen- értéküsége kimondja, hogyha különféle energiák, pl. hő, vegyi, villamos energia meghatározott mennyiségei egy és ugyanazon energiafajba, pl. mechanikai mozgásba változ- tatva ezen közös energiából egyenlő mennyiséget adnak, akkor egymás között egyenlőértékűek. Vájjon más vonat- kozásokban a különféle jelenségek, hő, kemizmus, villamos- ság egyenlők-e, s talán alapjukban egyek-e — erre az ener- getikának nincs gondja ; pusztán őreá támaszkodva nem lehet kimondani az igent.1 III. FEJEZET. Az energetikai alaptételek bölcseleti értéke. 10. §. Egyetemességük és bizonyosságuk a bölcselet színe előtt. A bölcselet csak olyan tételeknek látja hasznát, melyek a jelenségeknek bizonyos körére egyetemleg alkalmaz- hatók és nem merőben hipotetikus jellegűek. Az energetika íme fölkínál itt két tételt, melyeket a szervetlen jelenségek egész körében teljes biztonsággal alkalmaz ; de forrásukul a tapasztalást vallja. Föl vagyunk-e jogosítva egyetemeseknek és egyetemesen bizonyosoknak elfogadni oly tételeket, melye- két csak tapasztalat igazol ? Egyetemességről itt kétféle értelemben lehet szó. A természettudomány a messzelátóval, színképelemző- vei, mikroszkóppal és mikrométereivel a tudományos tapasz- talást két irányban óriási arányokban kiszélesítette a közönsé- ges tapasztalat körén túl ; a mérhetetlen nagynak és mérhe- tetlen kicsinynek világait tárta föl. S e határtalan birodal- inakban eddig minden ismert jelenségcsoportnál minden hoz1 Ostwald, Naturphil. 226.
