Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Kozáry Gyula: A leszármazás és a fejlődés elmélete - Dr. Pataky Arnold: Józsue könyvének történeti jellege
A LESZÁRMAZÁS ÉS A FEJLŐDÉS ELMÉLETE. 725 állam, jog és gazdasági ág fejlődésen ment keresztül. De ezen törvény nyilvánulatait — óva int Gumplowicz — nem szabad a fizikai törvények vagy a szervezet analógiái szerint fölfogni, mert ez elhomályosítja a tudományos látást és téves következtetésekre vezet.1 A fejlődés szabályszerűen és perio- dicitással folyik le, de más módon mint a fizikai és a szerves világban. A társadalmi jelenségek is bonyolultak, kompli- kációban vannak, mint a természet egyéb jelenségei. A hete- rogen társadalmak kölcsönhatása a fejlődés egyik törvénye. A természetes fejlődés folytatása minden téren célszerű köl- csönhatást tételez föl. Minden társas alakulat, minden társa- dalmi tünemény, eredmény bizonyos célt szolgál.2 A ható erők lényegben egyenlők maradtak. A lelki, fizikai és a társa- dalmi törekvések, vagyis azok, amelyekre a hatásokból következtethetünk, minden időben ugyanazok voltak és maradtak. Egymásba való átváltozásra azonban még eddig példa nincs, sem erre következtetni nem lehet. A fejlődés tehát, állam-, nyelv-, jog- stb. fejlődés is lényegben ugyanaz mindenütt. A fejlődés törvénye mellett a társadalmi csoportok ellenállást, tétlenséget is tanúsítanak, úgy hogy valamely társadalmi állapotból más állapotba kerüljön, hozzámért (adäquat), megfelelő külső okok- és befolyásokra van szükség, Minden változásnak a társadalmi csoporton belül elegendő társadalmi okkal kell bírni.3 1 »Will man zu ernsten wissenschaftlichen Resultaten gelangen, so muss man streng bei der Sache, das heisst bei der socialen Natur dieser Erscheinungen bleiben und nicht auf Äusserungen dieses Gesetzes auf andern Gebieten abschweifen.« M. i. m. 115. 1. 2 »Man kann über den Wert und die Sittlichkeit dieser Zweck- mässigkeit streiten, aber das Gesetz der allgemeinen Zweckmässig- keit hat eben nur die Bedeutung, dass auf keinem Erscheinungs- gebiete zweckloses Wirken und Werden vor sich geht. Und insofern auch auf socialem Gebiete nichts zwecklos ins Dasein tritt, muss auch hier von einer immanenten Vernünftigkeit alles socialen Wer- dens gesprochen werden.« U. o. 119. 1. 3 »Jede sociale Gruppe beharrt so lange in einem gegebenen Zustande, bis sie durch die Einwirkung seitens einer andern (und solche Einwirkungen wollen wir y.nr j-'Ho/?;!׳ socialenennen) aus demselben in einen andern gedrängt wird.« U. o. 127. 1.
