Hittudományi Folyóirat 18. (1907)

Dr. Kmoskó Mihály: Adalékok az eredeti bűn dogmatörténetéhez zsidó és keresztény forrásokból

ADALÉKOK AZ EREDETI BŰN DOGMATÖRTÉNETÉHEZ.

69

szerzőjét egy régibb Makariosszal azonosította, akit sz. Jeromos említ sz. Pál életrajzában.1 Szerinte Palladios és más írók egyiptomi és alexandriai Makariosok iratairól mitsem tudnak ; következőleg a kérdéses Makarios nem lehet más, mint sz. Antal tanítványa. Possinussal szemben Casimirus Oudinus azt vitatta, hogy az ötven Horniba szerzője Markos eremita, akiről már előbb megemlékeztünk, és hogy kelet- kezési idejük az V. század első felére helyezendő. Érvei :

I. Makarios ötven Homiliája pelágiánus tévtanokat tártál- maznak, tehát az V. század előtt nem íródhattak. 2. A homiliák stílusa Markosra vall; azonfelül,amint láttuk, néhány Makarios Homiliáinak egyes részletei Markos irataiban is feltalálhatok.1 2

Nézetünk szerint úgy Possinus, mint Oudinus egészen hamis nyomokon járnak. Possinus negatív érvek alapján pozitív eredményre jut, ami már magában véve képtelenség, mert Makarios nevű eremita nagyon sok volt és így az általa elkövetett azonosítás a levegőben lóg. Oudinus pedig még jobban téved, midőn Makarios homiliáit Markos eremitának tulajdonítja. A stílus hasonlóságára hivatkozni ebben az eset- ben teljesen fölösleges ; az efajta iratok kifejezések dolgában úgy hasonlítanak egymáshoz, mint egyik tojás a másikhoz. Ellenben a Makarios-iratok doctrinalis tartalma annyira külön- bözik a Makarios-homiliák tanaitól, hogy szerzőiket azonosí- tani óriási felületességre vall. Markos szerint a keresztség oly tökéletes, hogy aki e szentség fölvétele után tovább is érzi testében a bűn ösztönét, okvetlenül rossz keresztény és rossz- akaratból fordul a bűnös gondolatok felé. E gondolatból ki- folyólag Markos élesen elitéli azokat, akik saját tevékeny- ségük árán keresik a megigazulást, mintha Isten kegyelmében nem bíznának.3 A Makarios-homiliák épp ennek ellenkezőjét tanítják. Szerintük az ember lelke a keresztség után olyan, mint a forrás, melyben tiszta víz és iszap van ; vagyis a Szent1 Migne P. L. XXIII, col. 17. V. ö. Hieron. Chron. ad a. 359. Migne P. L. XXVII. col. 607. Palladius, Hist. Laus. c. XXI. ed. Butler.

II, p. 66, ib. p. 194.

2 Hittudom. F. 1906. év. 236. 1.

3 De Baptismo, Migne P. G. LXV, 986. sqq.