Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Kozáry Gyula: A leszármazás és a fejlődés elmélete - Dr. Pataky Arnold: Józsue könyvének történeti jellege
712 KOZÁRY GYULA. kodik kifejteni. Miért toldja meg Darwin elméletét az öröklés törvényével, az alkalmazkodás, a folyton korreláció, a jellegek fölhalmozódásának törvényeivel ? Vájjon nem azt jelentik-e e törvények, hogy a szervezett anyagok bizo- nyos cél elérésére vannak alkotva ? A természeti és nemi kiválasztás és célszerűségi magyarázat. Nem azt mondja-e, hogy ami alkalmas és hasznos, megmarad ? Ha pedig azt mondja, hogy azért létezik valami, mert hasznos, nem e célból magyaráz-e ? Nem célok-e a kölcsönös változatok elve, a korreláció törvénye ? Mi indította Nágeli-t arra, hogy a szervezetek progresszív fejlődésre való hajlamáról beszéljen és Kölliker-t a szervezetek belső fejlődéstörvényé- nek elfogadására ? Miért keresi Háckel a belső fejlődéstör- vényt a széneny természetében ? Miért tekinti a proto- plazma mozgásait a széneny tulajdonságainak ? s miért várja az élettünemények megfejtését a széneny természeté- nek földerítésétől ? »Az élet eszerint a széneny vegyületei- nek époly természetes sajátsága, mint ahogy más vegyíi- leteknek is megvannak a maguk sajátságai. Az élő alakok sokféleségének magyarázatát leli a széneny kombinációinak jellemző sokaságában, épúgy az élő alakok fejlődésében nyilvánuló valami — nevezzük azt akár »tökéletesedési hajlamnak«, akár »kifejlődési törvénynek« vagy pláne »alaki elvnek« — szerintünk nem lesz más, mint a széneny vegyü- leteinek sajátos törvényei.« 1 — Eimer határozott irányú fejlődésről beszél ontogenezisnek nevezett tanában ? Nágeli belső immanens haladó elvet vesz föl. Weismann szerint a világban a kezdettől benn rejlő célszerűség a fejlődés- folyamat eredménye. Wolff mondá,1 2 hogy a kiválasztás egymagában a célszerűt nem választhatta ki, mert maga az élet sem egyéb, mint a viszonyokhoz való célszerű alkal- mazkodás. Haacke szerint a kiválasztás föltételezi a cél- szerűséget, mint a fentartás alapját, különben a valószínűség 1 »Isten és a világ«. Dr. Prohászka. 1890. i. m. 222. 1. 2 Beiträge zur Kritik der Darwinschen Lehre. Leipzig, 1898. 82.
