Hittudományi Folyóirat 18. (1907)

Dr. Metzger Márton: Hammurabi és Mózes törvényei

696

DR. PATAKY ARNOLD.

Issachar, fél Manasses, Ephraim, Dan, Benjamin, Juda és Simeon törzsek helyezkednek el. A leviták negyvennyolcz várost kapnak az egész ország területén szétszórva.

Ily módon véget ért a sok küzdelem, »Isten nyugal- mat és békét adott Izraelnek« (22, 4.), s azon törzsek, melyek a Jordánon túl kaptak részt, a testvéreiknek becsületesen nyújtott segítség tudatával hazamehetnek. A Jordán mellett emlékül nagy kőoltárt emelnek, mi miatt kevés híja, hogy a törvényszegés gyanújába nem esnek, s csak miután szándé- kukat a többi törzsek küldöttei előtt tisztázzák, hogy t. i. csak emlékjelet és nem áldozati oltárt akartak létesíteni, csak akkor nyugosznak meg a kedélyek. (22. fej.)

Jó idővel a foglalás befejezése után a korban már igen előrehaladott Józsue új intelmet ád nemzetének Isten párán- csolatainak megtartására, a leigázott, de köztük maradt népekkel való közösség kerülésére, s ez esetben Istennek bő áldásáról biztosít mindenkit (23. fej.) ; felemlíti, lelkökbe vési Jahve jótéteményeit, a birtokba vett haza megigérését, az egiptomi szabadulást, a honfoglalást, ellenségeiknek teljes megsemmisítését ; újra ígéretet vesz a néptől a bálvá- nyozás kerülésére és Jahve törvényeinek megtartására, így fejezi be földi pályafutását Józsue, a legszebb theokra- tikus állapotokat (24., 31.) és békés viszonyokat (22., 4.; 24, 11. 18.) hagyva hátra. (24. fej.)

Általában mondhatjuk, hogy Józsue könyve igen gyakran hangsúlyozza a mózesi törvény szentségét, (1, 7. 8, 31. stb.) és a zsidók viseletét is olyannak mutatja, mint amely megfelel a törvény kívánalmainak.1 A törvénnyel csak kevéssé is ellenkező tények szigorú elbírálásban része- sülnek : Akán meghal, mert néhány értékesebb tárgyat megtartott a cherem-mel sújtott Jerichóból,1 2 s általános a megbotránkozás, midőn a Manasses-törzs csak oltárt is állít a Jordán partján,3 mert az áldozati hely egységét látják

1 23, 8. »Adhaereatis Domino Deo vestro, quod fecistis usque in diem hanc«.

2 7. fej.

3 22. fej.