Hittudományi Folyóirat 18. (1907)

Dr. Kmoskó Mihály: Adalékok az eredeti bűn dogmatörténetéhez zsidó és keresztény forrásokból

ADALÉKOK AZ EKEDETI BŰN DOGMATÖKTÉNETÉHEZ.

63

E levelet azonban még eddig fölfedezni és egészen bizto- san identifikálni nem sikerült. Tartalma Gennadius leírásában Pelagins-féle tévelveket indikál ; látni fogjuk ugyan, hogy az egyiptomi monasticismus kebelében Pelagius tanaihoz hasonló dolgok már a IV. században fordulnak elő, de az is bizonyos, hogy ahhoz a tisztára racionálista felfogáshoz, mely a gratia szükségességét egyenesen kiküszöbölte, az egyipto- miak el nem jutottak. Ha tehát Gennadius csakugyan birto- kában volt Makarios általa említett levelének, az általa közölt tartalom alapján azt kell mondanunk, hogy az irat 410 után készült hamisítvány, melyet valaki Makarios neve alatt akart biztonságba helyezni.

Az előbbinél még problematikusabb Joannes antiochiai pátriárka Coteliernél olvasható megjegyzése, aki szintén sz. Makarios valami könyvéről beszél.1

Az első író, aki Makarios irodalmi műveiről határozót- tabban megemlékezik, cAbdisőc, Sóba püspöke.2 Ennek verses irodalomtörténetében olvassuk, hogy »Aba Macarius scripsit de conversatione tomos tres«. E szavakkal a szír püspök minden bizonnyal azokra az aszketikus művecskékre céloz, melyek különböző szír kéziratokban Makarios neve alatt for- dúlnak elő. Ezek legteljesebb gyűjteményét a »Bibliotheca Vaticana« CXXII. számú, 796-ban keltezett szír kéziratában 3 bírjuk, amelyben Macarius Aegyptius neve alatt három aszketikus értekezés és nyolc levél, Macarius Alexandrinusnak tulajdonítva pedig szintén három értekezés és hét levél talál- ható. Megjegyzendő, hogy a leveleket és értekezéseket csak ez az egy kézirat osztja meg ilyképen a két író között ; más kódexekben Macarius Alexandrinus több irata a másik iró művei között szerepel.

Az említett kéziratban található művek jegyzéke a következő :

Rubrum : Item doctrina et exhortatio S. Macarii Magni

1 Monumenta Ecclesiae Graecae I, 167.

2 Assemani, Bibliotheca Orientalis III, 44.

3 Stephanus Assemani, Bibliothecae Apostolicae Vaticanae codicum manuscriptorum Catalogus. T. III., Romae MDCCLIX. p. 135.