Hittudományi Folyóirat 18. (1907)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

623

Ugyanígy jár el, mikor a tér- és idő-viszonyokat magya- rázva felemlíti Paulsent, aki azokat az ész tevékenységétől gyártottaknak minősíti, Hartmannt, aki szerint a nagy Öntudatlan gondolja bele azokat a tárgyi világba, s Wundtot az ő beidegzési elméletével (Innervationstheorie, Theorie des complexen Localzeichens), ki a szem recehártyáján fellépő ingerek minőségi különbségéből ^magyarázza meg a külvilág térbeli viszonyait, melyek így szerinte csak jel- képes (szimbolikus) jelleggel bírnak s amelyeknek a kül- világban rejlő alapját csak az értelem képes megállapítani.

Hasonlóképen cselekszik a mű második részében is, felemlítvén az első pontban Wundtot, aki szerint a fogalom az akarat ténye (ein Machtspruch des Willens), mely az érzéki minőségeket egy alanyba kapcsolja össze ; Paulsent, aki a fogalmat a szónak alapját képező, az ész által létrehozott alaknak tartja, melynek egész jelentőségét az adja meg, hogy egy sereg egymáshoz hasonló érzéki benyomást jel- képez (Symbol zweiter Potenz) és Hartmannt, aki szerint a nagy Öntudatlan éli bele a tárgyakba azon kapcsolatokat, melyeknek az emberi ész tudatára jut. A második fejezet- ben pedig ismét megszólaltatja Wundtot, aki azt hirdeti, hogy bár a gondolkodási törvényeket az akarat szabja meg, a tapasztalat által mintegy előképeztetnek és Hartmannt, aki szerint a gondolkozás törvényei is a nagy Öntudatlan tevékenységei, melyekkel az öntudatos akaratunkat esik- landozza.

Ennyit az idealizmus ismerettanának bemutatásáról.

2. Ami ez új ismerettan bírálatát illeti, mindenek- előtt Willems módszerét kell kiemelnünk. Egész művén keresztül arra törekszik, hogy az idealizmus ismeretelmélete mellé szorosan oda állítsa az Iskoláét s a kettőt oly bíró elé vezesse, kinek illetékességét minden mai bölcselő elismeri s akihez az újabb iskolásbölcselet művelői mégis oly ritkán fordulnak : — az emberi öntudathoz.

S ennek ítélőszéke előtt mint hivatott ügyvéd védi meg a régi bölcselet tanait az újéval szemben, kimutatván, hogy míg az utóbbi nemcsak hogy meg nem felel az öntudat