Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Kozáry Gyula: A leszármazás és a fejlődés elmélete
A LESZÁRMAZÁS ÉS A FEJLŐDÉS ELMÉLETE. 597 Ezek alapján az ész és szabad akarat, a közmegegye- zéses nyelv, a jel- és hangbeszéd, a szó és írás, a föltaláló, haladó és tökéletesedőképesség, a jó és rossz ismerete vagyis az erkölcsi tehetség és lelkiismeret, a széptani tehetség, állam- alkotó képesség, Isten és a vallás eszméje alapján méltán és joggal utasíthatjuk vissza a pozitívizmus lélektanát,־ melynek sarkalatos elve az ember és állat lényeges megegyezése. Alaptalan Comte azon állítása, hogy az ember az állati rang- fokozat legfelső foka és tehetségeik között nincs egyéb, csak fokozatkülönbség.1 Maga Comte is beismeri művének egy más helyén (V. kötet) az emberiség és az állatvilág között fennforgó azon alapvető különbséget, hogy míg az emberiség ősi sötétségéből és korlátoltságából kivetkőzni és a kultúra magaslatára felküzdeni képes,1 2 addig az állat a durva fetisiz- musnál tovább haladni nem képes. Az ember elvon, össze- hasonlít, reflektál, általános ítéleteket alkot, fölülemelkedik az érzékiség korlátolt körén, ellentmond, javul, hazudik, ismeri a jó,igaz és szép eszméit. Fölemelkedik az abszolút igaz- ságosság, felfoghatatlan bölcseség, végtelen hatalmasság fogai- maihoz ; összehasonlítja az abszolúttal a tünemények váltó- zandóságát. »Percevoir, associer, c’est éprouver, subir, c’est !’intelligence absolute«, írta Rabier.3 1 »Avec des simples differences de degré ; ce que personne aujourd’hui n’oserait plus nier, et ce qui suffirait, abstraction faite de toute autre considération, ä démontrer pleinement l’absurdité nécessaire de ces vaines conceptions.« III. 540. 1. és V. 30. 1. 2 »Une judicieuse exploration de !’intelligence des animaux ne laisse aucune douté sur la réalité de cette similitude essentielle, sauf la différence fondamentale que présente !’incontestable l’aptitude de l’entendement huniam á se dégager graduellement de ces ténébres primitives, qui pour les autres organismes meines les plus éminents, doivent, au contraire, indéfiniment persister ; excepté, peut-étre, chez quelques animaux choisis, un faible commencement de polytheisme, qu’il faudrait d’ailleurs attribuer surtout au contact humain.« V. 30. 1. Compte rendu du congrés scientif. internat. 1897. Trois section. 131. 1. 3 V. ö. Pesch m. i. m. Salis Seewis : De la cognoscenza sen- sitiva 45. 1. Tornatore : De humanae cognitionis origine, profectu. Nagyvárad. Kozák y Gyula. (Folytatása következik.)
