Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Dr. Kmoskó Mihály: Adalékok az eredeti bűn dogmatörténetéhez zsidó és keresztény forrásokból
ADALÉKOK AZ EREDETI BŰN DOGMATÖRTÉNETÉHEZ. 57 ördög szállt meg és a szenthez a csak legnagyobb erőmeg- feszítéssel volt vezethető. »A daemon« mondja Palladios »ily erővel bírt, minekutána három modios kenyeret és egy y.ikxy.Laiov vizet vett be, melyeket kivetve gőzzé változtatott. Mert az ételt és italt úgy felemésztette, mint a tűz. Mert van az [ördögnek] egy rendje, melyet tüzesnek (ttvqivov) nevez- nek. Ugyanis az ördögök között ép úgy van különbség, mint az emberei■; között, nem ugyan a lényegben hanem az akaratban.« Az alexandriai Makariosról szakasztott ilyen histó- riákat olvasunk Palladiosnál. Kóstolónak elég lesz belőlük néhány. »Egy ízben a szent cellájában ült. Egyszerre szúnyog csípte meg lábán, melyet, mikor már teleszívta magát vérrel, fájdalmában kezével leütött. Mire önmagát bosszúállása miatt korholva, arra ítélte magát, hogy hat hónapig mezte- lenül üljön ki a sketisi mocsárba, mely a vad sivatagban van. Ott a szúnyogok még a vaddisznó bőrét is át tudják szúrni, lévén olyan nagyok, mint egy darázs. Ezek úgy össze-vissza csípték, hogy a fullánkok egész testéből kiálltak és már némelyek azt hitték, hogy elephantiát kapott, Mikor pedig hat hónap múlva cellájába visszatért, csak épen a hangján ismerték meg, hogy ő Makarios.« Egy másik történet így hangzik : »Egyszer maga beszélte el nekünk, nagyon szeretett volna behatolni Jannes és Mambres mauzóleumába (y-ijnorá- (fiiov), akik mágusok voltak Pharao idejében, hogy meglátónősen fontos a töredék Makariosnak benne foglalt hitvallása miatt : Ihoxeinn elg íva Qebv rearéga navxoxqáxoqa xal elg xov bfioovoxov avioí AÓyov dl ov lnoít]ae xou; alaivag, xov hti Ouvxekeía xwv aiáiviov elg á&é- xrfiiv xijg ufxuqxíag IxuSufiriaavitt ev aaqxí, i]v ex xfjg ayíag 1xaq&évov Maqíag favxo) bneoxriüaxo, xov oxavqt1)&évxn xal áno&otvóvxa xal xatpévxa xnl avaoxávxa 1 xqíxt] xj/iéQif, xal xa&eQÓ/ievov ev Seigiü xov naxqóg, xal ■náhv }qxotxevov ev xa~1 vé/j.ov 11 alöivx, xqlvax £dívxag xal vexqovg, xal el; xo IJvevim xo ayxov, xo ofioovoiov xoi Tlaxql xal x(0 Aóy0) av xov, Tuijievo/uv de xal el; dváaxaaxv 1pv/ijg xal oáfiaxog . . , Cf. Preuschen, Palladius und Rufinus. Giessen, 1897 124—130. 11. Kattenbuseh, Das Apostolische Symbol. Leipzig, 1894. II. k. 242. köv. 11. Butler i. m. II, 195.
