Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Kozáry Gyula: A leszármazás és a fejlődés elmélete
594 KOZÁRY GYULA. marad ; míg az állat, ha egészen ifjú korában idegen helyre vitetik, ösztönénél fogva szüleit utánozza. Mi alaposságú tehát Haeckel elmélete, hogy az ősember néma volt és csak később találta föl a nyelvet ? Ha ezen elmélet valóság volna, az embernek örökké némának kellett volna maradni. Zaborowszlci nézetét megcáfolta az utazók serege, akik a vad népeknél is fölfedezték a kezdetleges nyelv elemeit. Az amerikaiak nyelve képzett, a többest ragok által fejezik ki, használnak kettős számot, sőt elvont fogalmakat is jelöl- nek. Dr. Ratzel írja a kultúra leggyámoltalanabbjairól, a busmanokról, hogy nyelvük finom szerkezetű, gazdag.1 Nincs nyelv, még a vadak között sem, — mondja Müller Miksa — melyben a szavak legnagyobb része észszerű nem volna.'2 Minden nyelvben vannak pusztán indulatot kifejező szavak; senki sem állítja, hogy ezek általános fogalmakon alapsza- nak. De ezen szervetlen szókincstől eltekintve, a nyelv egyéb részei nálunk, akár az utolsó vadnépeknél, gyökerekre vezethetők vissza ; minden gyökér pedig általános fogalom jele, pedig a katarrhin legelőkelőbb fajaiban sem akadunk hasonló nyomokra. Vagyis az állati nyelv tisztán öntudatlan indulatkifejezés, az emberi nyelv pedig szabad észnyelv, gondolatot kifejező beszéd. Littré és Robin is elismerik, hogy az elvonás és általánosítás tehetsége a közmegegyezési nyelvnek szükséges előfeltétele, melynek birtokában egyedül az emberi ész van. Az állat hazudni képtelen. Az emberi nyelv története azt tanúsítja, hogy a gyök- zsákban rejlenek a nyelvnek embryói, a gyökszók fogalmakat fejeznek ki. Az emberi nyelv fejlődése mutassa bár a termé- szeti vagy mesterséges fajkiválás törvényeit, mégis »ha valaki azt állítaná, hogy az állat tagolt kiáltásában található föl a nyelvészet monéra, a beszéd embriója : ez ellen tiltakozom és velem együtt tiltakozik az egész élő természet a legutolsó és lemegvetettebb teherhordó állatig, hangjának feltűnő, örökös egyformaságával.« Taine sem tagadhatva az emberi és állati nyelv között 1 Völkerkunde. I. k. Bed. 22 .1. 2 »Fölolvasások a nyelvtudományról.«