Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Kozáry Gyula: A leszármazás és a fejlődés elmélete
A LESZÁRMAZÁS ÉS A FEJLŐDÉS ELMÉLETE. 575 vele ellentétbe állított hitet. A hittudósok megfeledkeztek arról, hogy ez a tudomány kérdése, következőleg nem tartozik döntő fóruma elé. A természettudósok összetévesztették egye- sek értetlen heveskedéseit és fanatikus buzgalmát magának a hitnek igazságaival, az egyház dogmáival. A hittudósok elszörnyűködtek a forrongó új elmélet kinövéseitől, vallás- ellenes kifakadásaitól és az új religió prófétái szakállának árnyékától ; a természettudósok tudományuk fanatizmusában mind hevesebben és hevesebben támadták a hitet, az egyházat azon balga hitben, hogy a transformizmus elmélete meg- dönti és álomhüvelyezéssé bélyegzi a metafizikát és theológiát, ledönti a dogmahit állandóságát, melyet a fejlődés áramába sodor és végét veti az egyház uralmának a lelkek fölött. Nem különböztette meg egyik fél sem szabatosan a hit kér- dését a tudósok időközi véleményétől, esetleges tudományos tévedéseitől és a belőle levont álkövetkeztetésektől. * ־1־ וAz evolúció kérdését illetőleg a legnevesebb hittudósok , a keresztény bölcselet ragyogó csillagai, az evolúció hívei. Sz. Tamás szerint minden állati embrió kezdetben növényi élettel bír, nem tartozik határozott fajhoz. (íme az embriológia fényeinek elismerése !) Mikor az embrió eléggé kifejlődött és alkalmassá vált az állati élet befogadására, csak akkor fejlődik állattá.1 Ez már valóságos transformizmus ! A növényéletet élő szervezetet a fejlődés folyamán kiváltja ugyanazon egy alanyban az állati élet. íme ! ez a gúnnyal emlegetett skolasz- tika, melynek csak kicsinylés és ásatag ősrégi tévedések történelmi emlékeinek elnevezése jut osztályrészül azok részé- ről, kik tán sohasem olvasták mély erudicióról és utolérhe- tetlen magaslaton álló spekulációról tanúskodó műveit ; már mesterében, sz. Tamásban, azt tanítja, hogy az emberi embrió a két alsóbb, t. i. a növény- és az állatvilág fejlődési fokozatain jut az ember konkrét érzék-szellemi lényének öntudatára. Ez a tan a közbeneső szervezetek, az átmeneti 1 Contra Gent. I. II. c. 89.
