Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Dr. Hanuy Ferenc: A parthenogenesis első nyomai az őskeresztény írók műveiben
A PARTHENOGENESIS ELSŐ NYOMAI. 513 quibus ego non assentior nec assentirer, etiamsi maxima pars, quae meeum consentit, idem diceret; neque enim humanis doctrinis iussi sumus ab ipso Christo credere, sed iis, quae a beatis prophetis praedicata et ab ipso tradita.1 50. Hic Trypho: Videris mihi ab assidua cum multis de omnibus rebus controversis conflictatione venisse ac propterea paratus esse de omnibus quae ex te quaeruntur, respondere. Mihi igitur prius responde,- quomodo demonstrare possis alium etiam esse Deum praeter creatorem universorum; tumqiie demonstrabis eum etiam nasci ex Virgine sustinuisse (»xai tote áno§E1£,E1g 0TL xai yEvvg&tjvai Sia Tijg IlagOsvov v71egE1ve*).1 2 63. Hal 6 Tgvcpwv • ,lo/v- pwg mi Síd nolXüv Seixvvrai Ooi T0VT0, (piis, Vif.)!. Aoinbv 01׳v y.ai on 0VT0Q dia t ij g n u o ii é v o v dvt)oo>7T01 ysv- Vfi&ijvai /a tu ri;v tov lia to os aVTOV ß0vXt)OlV VTtkUclVEV, axóSsi^ov, xai oravoojOtjvai xai a7roduvdv * SijXov Se xai 0T1 [ASTa rav tu uvaűrus ave- XifXvxlEV eiq tov ovQavbv, «.to- Sei^ov.3 63. Tum Trypho: Praeva- lide, inquit, ac pluribus id a te demonstratum est. Quod igitur superest, eum ex Vir- gine hominem de Patris sui voluntate nasci et crucifigi et mori non refugisse, ac postea videlicet resurrexisse et in coelum ascendisse, fac ut demonstres.* 1 Migne, P. S. G. VI. 579—582. has. 3 U. o. 585—6. has. — A Diai. c. 54.-ben Justinus ismét foglal- kozik a parthenogenesissel az »uva«-joslat (Gen. 49, 10—1.) kapcsán. Lásd fent az I. Ápol. 32. fejezetéhez a jegyzetben mondottakat. 3 Migne, P. S. G. VI. 620. — Ezen helyen ugyan Trypho beszél, de kétségtelenül a Justinus által szájába adott szavakkal, amelyek egész világosan a symbolum egymásutánját, sőt szavait követik: >S1a xrj; IlnoíHvOV ysvvr\&tlvm«, *dvaoxaz ttVsXrjXutXev sí? xóv ovQotvóv.* — A patrologusok egyhangúlag vallják egyébként azt, hogy a *Dialógusának volt ugyan konkrét háttere egyes vitákban, amelyeket Ephesusban és egyebütt híres zsidó rabbikkal folytatott Justinus (ilyen volt Trypho = Tgíicpoiv is, aki hihetőleg azonos a Mischná-ban említett Rabbi Tarphon-nal, de ezen név persze csak semita átalakítása a tiszta görög TQÍKfwv névnek, 1. Bardenhewer I. 212.), de a »Dialogus« pár- beszéde nem történethű reprodukciója ezen vitáknak, hanem azoknak theologiai és irodalmi becsű kidolgozása; és így eshetett meg, hogy Trypho a c. 63.-ban a symbolum szavait használja. Felemlítést érdemel t
