Hittudományi Folyóirat 18. (1907)

Dr. Hanuy Ferenc: A parthenogenesis első nyomai az őskeresztény írók műveiben

A PARTHENOGENESIS ELSŐ NYOMAI.

509

esset eique obumbrasset, illam non ex concubitu, sed ex virtute praegnantem effecit.1

46. . . . Quam autem ob causam per• virtutem Verbi secundum Patris universorum et Domini Dei voluntatem ex virqine genitus sit (Síd 71 a o /i é 1׳ o v avltoioTrog d7tsr.v1j dtjJ et Jesus cognominatus, ac crucifixus et mortuus resurrexit et in coelum redierit, facile ex his, quae tot verbis disse- ruimus, vir prudens intelligat.1 2

54. . . . Cum autem illud audissent, quod ab alio propheta Isaia dictum est, eum ex virgine nasciturum (»on Sia Ttagihévov r s % & ij a « t a i) et per seipsum in coelum ascensurum, perfecerunt, ut Perseus diceretur.3

63. . . . Qui cum Verbum sit primogenitum Dei, Deus etiam est. Ac prius quidem Moysi et ceteris prophetis in specie ignis et imagine incorporea visus est; nunc autem vestri imperii temporibus ex virgine, ut iam diximus, homo factus secundum Patris voluntatem pro eorum salute, qui illi credunt (Siá TtaQ&Évov dvd-gomoq ysvogsvog y.ara ti)v Tov !largo? ßovlijv, vneg 00JT1]0iag rwv tiiotsvovtojv avrqij et pro nihilo haberi et pati sustinuit, ut mortuus ac resurgens mortem vinceret.4

1 Migne, P. S. Gr. YI. köt., 379., 382. has.

* U. 0. 598—9. has.

3 U. o. 410. has. — Ugyanitt (Migne i. h.) a 49. jegyzetben utalás történik arra, hogy Justinus M. a pogány mythologiában a keresztény vallás alakjaira emlékeztető analógiákat a démonoknak tulajdonítja, akik a pogány költőknek ezen eszméket sugalmazván, az ó-szövetségi jövendőié- seknek a pogányságban való beteljesedésével akarták elvonni a pogányokat a keresztény vallás felvételétől; a Migne-féle szöveg jegyzetírója hozzá- teszi, hogy tényleg sokakat visszatarthattak a keresztény vallás felvételé- tői, a pogány költők mythologiai meséi, mert a keresztény vallásnak Krisztusról mondott csodás adataiban azon mesék utánzásait vélték látni. Ezen megjegyzés elevenbe vág és egészen modern, mert a mai vallás- történészek ezen álláspontot foglalják el »Jézus életé«-nek csodás elemei- vei szemben.

* Az »Apologia II.<-ában csak egy hely van (c. 6.), amely érinti az incarnatio-t és általában a symbolum tartalmát, és így szól: »Jesus autem et hominis et salvatoris nomen et significationem habet. Nam et homo factus est, ut antea diximus, de Dei et Patris voluntate partu