Hittudományi Folyóirat 18. (1907)

Dr. Székely István: A Sibyllakönyvek

A SIBYLLAKONYVEK.

491

utáni vágyának jelképes költeménye. Madáchunk remek- műve, Az ember tragédiája, nem egyéb, mint művészi és mintaszerű történelmi apokalypsis, az emberi nem küzdelmei- nek, a nagy eszmék elkorcsosulásának, a törekvések meddő- ségének páratlanul nagyszerű, de fájdalom, nagyon is vigasz- tálán rajza.1

Most térjünk vissza a mi Sibylláinkra.

A Sibyllajóslatok, miként más apokalyptikus munkák is, részint múlt, részint jövő eseményeket írnak le. A múlt dolgo- kát természetesen a valóság alapján (ex eventu) jövendölik ; az igazi jövő dolgokat csak általános kifejezésekkel, határo- zatlan ígéretek és fenyegetések alakjában vázolják, vagy pedig némely közelgő dolgokat okos előrelátással sejtenek. Mikor pedig megpróbáltak valamit pontosabban megjövendölni, gyakran megcsalódtak.

A profán történeti események, melyeket említenek, sokszor kevés hitelt érdemelnek, vagy legalább nincsenek ponto- san közölve. A szerzők ugyanis nem voltak nagyon járatosak a történelemben, sem az egykorú, de távoli eseményekről nem voltak mindig jól értesülve ; sokat csak szóbeszédből merítettek, ami valójában kétséges, sőt hamis volt. A szent történet előadásában lényegileg a bibliára támaszkodnak, de

1 Örök hibája e remekműnek, hogy befejezése nem kielé- gítő és nem megnyugtató. Olyan világrendítő problémákat, amilye- neket e mű felvet, nem lehet egy idylli családi jelenettel megoldani, sem az emberi nem sikertelen és az eszkimókunyhóban végződő küzdelmeit azzal az üres bíztatással megokolni, hogy küzdj és bízva bízzál. Ebben az ész és szív meg nem nyugszik. Azt kellett volna megmondani, miért küzdjön Adám és miben bízzék. Ilyen nagy ,problémáknak, mint általában az élet és történelem nagy kérdéseinek, csak természetfölötti megoldása lehet, egy magasabb erkölcsi rendben és a túlvilágban. Enélkül minden megoldás logikátlan és kétségbe- ejtő. Miért akart Ádám öngyilkos lenni ? Hogy megakadályozza a jövőt. Ha csüggedése és elhatározása komoly volt, Éva vallomá- sából csak az következett volna, hogy őt is magával rántsa a mély- ségbe. Persze, az apai szív szólalt meg. Ámde az egész emberi nem java, a világtörténelem összes könnye és vére, melyről itt szó volt, oly végtelen nagy dolgok, melyekkel szemben még az apai szív is elveszti jogát.

33*