Hittudományi Folyóirat 18. (1907)

Dr. Székely István: A Sibyllakönyvek

A SIBYLLAKÖNYYEK.

457

megérik az utolsó időket. (65. skk. v.) Ez a célzás feltételezi hogy a szerző idejében még éltek, tehát Antoninus Pius halálánál (161. év) vagy legalább Márk Aurél halálánál (180. év) régibb időre mutat. Ps. Jusztin Cohortatioja 1 szerint a Sibylla megjövendölte Krisztus tov J.óyov eljőve- telét, aki felveszi az Isten képmását, továbbá Krisztus viselt dolgait. Ezek pedig Sib. VIII. 217. skk. 256. skk. 439. skk. olvashatók. Hogy Commodian ezen nyolcadik könyvet hasz- nálta-e, nem bizonyos. Lactantius a könyv első részét ötször,1 2 második részét húszszor3 idézi és azonkívül mindkettőre néhányszor céloz.4 Ugyancsak Lactantius,5 Sz. Ágoston 6 és Konstantin beszéde 7 idézik az akrostichont; de az utóbbi megvallja, hogy azt némelyek hamisítványnak tartják. Való- színű, hogy a második részben is lappang némely régibb zsidó töredék, valamint az is, hogy a kész második részt másik újabb keresztény, valami nagy Mária-tisztelő, utóla- gosan megtoldozgatta.

\

Vélemények.

Alexandre a VIII. könyv első szakaszát (1—216. v.) Antoninus Pius alatt író, talán a kereszténységből kitért alexandriai zsidónak tulajdonítja, aki szerinte a III. 295— 488-nak és az egész V. könyvnek is szerzője. A VIII. könyv második szakaszát pedig (217—429.) alexandriai zsidó- kereszténytől, talán therapeutától származtatja, aki kevéssel Kr. u. 79. után írt és lehet, hogy a Theofil-féle töredékeknek és a IV. könyvnek is szerzője volt vagy szerzőjének elvtársa. A következő részt (429—500. v.) Alexandre ismeretlen szerző hymnuszának véli, amely a III. század közepén vagy vége

1 Cohort, ad gént. 38.

2 Div. inst. I. 11. IV. 15. VII. 24., 25. Ira D. 23.

3 Div. inst. I. 6. II. 11., 13. IV. 619 ״18 ״17 ״16 ״15 ״. VII. 1620 ״19 ״18 ״.

4 Div. inst. IV. 126 ״. VI. 216 ״. VIT. 15.

5 Div. inst. VII. 1619 ״. és 20. fej.

8 Civ. Dei XVIII. 23.

7 Orat. Constant. 18. fej. v. ö. 19. fej.

Hittudományi Folyóirat. 1907.

31