Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Kaszás Márton Rajmund: A lénytani érv
A LÉ5YTANI ÉRV. 45 Az értelem világossága tehát vagy reális lényt hoz tudomásunkra, vagy észbeli lényt. Több lehetőség nincs. Ha reális az a lény, az vagy tényleges, vagy lehető valamely ok által. Nincs több lehetőség. Ámde a végtelen, a lény teljességének objektív léte,, amely értelmünkben teremtett hasonlóság által van, nem észbeli lény, mint mindenki beláthatja, nem is ok által létre- hozható lehető lény : tehát tényleges. A végtelen tehát valóban létezik.« (Lepidi : Ontológia I. p. 90—91.) Ezen érv már sokkal jobb, mert értelmünknek szenvedő- leges voltát veszi alapul ; be is bizonyítja Isten létét, csak kifejtése nem világos, miért is már sokan ellenvetéseket hoztak föl ellene. Munnynck domonkosrendű értesítése szerint kollégiumaikban tagadják az ens reálisnak két részre ősz- tását, mert szerintük nem teljes a fölosztás, lévén az ens reálisnak nem két alfaja, hanem három : a tényleg létező, valamely okban lehetőségileg létező és eszményileg létező lény, amiből kifolyólag állítják, hogy ha a legtökéletesebb- nek fogalma nem lehet tisztán észbeli lény, sem okozat- belileg lehető, még mindig lehetséges, hogy idealiter létezzék. Munnynck helyteleníti ezen megkülönböztetést, amit helyesen tesz, mert az okozatbelileg lehető lény összeesik az eszmé- nyileg lehető lénnyel, mert minden lény csak oka által lehet- séges, t. i. Isten által, máskép nem volna lehetséges. Kér- dés tehát : VI. Vájjon be lehet-e bizonyítani Isten létét az isten- fogalomból ? Isten létét az istenfogalomból be lehet bizonyítani, ha értelmünknek szenvedőleges voltából indulunk ki. Értelmünk lényegileg szenvedőleges képesség oly érte- lemben, hogy bármit gondol, az már valamiképen azelőtt is létezett tőle függetlenül, amiből következik, hogy a leg- tökéletesebb lénynek eszméje is létezett már megismerésünk előtt. Ámde lehetetlen, hogy a legtökéletesebb lény, amely egyszersmind szükségszerű lény, eszményi állapotban létez- zék. Tehát a szükségszerű lény tényleg létezik. Főtételünket röviden és világosan így bizonyítjuk be :
