Hittudományi Folyóirat 18. (1907)

Kaszás Márton Rajmund: A lénytani érv

ezenkívül olyan a lényege, mely a létet is magában foglalja, azt mint szükségképen létezőt fogjuk fel, de ezen szükség- szerűségéből még nem következik, hogy tárgyilag is létezik, mikor mint lehetőt fogjuk fel, mert az ideális világ teljesen különbözik a reális világtól«. (Prael. de Dei Existentia. III. Leibnitz.)

Még megsemmisítőbbnek tartjuk azon eddig többször hangoztatott igazságot, mely szerint a külső tárgyilagos létezésre csak azon esetben következtethetünk, ha értei- műnknek szenvedőleges voltát fogadjuk el és erre alapítjuk okoskodásunkat.

5. §. Berti érvelése.

Alkalmasnak tartjuk ezen helyen megemlíteni azon katholikus tudósok érvelését is, akik elfogadják az eszmék velünkszületettségének tanát, aminek következtében Isten- nek lénytani bizonyítását is helyesnek tartják. Egyik neve- zetes tudós ekként érvel :

»Isten eszméje valószínűleg velünk született, és ezt föltéve, könnyen bebizonyíthatjuk Isten létét. Minden esz- mének van oka, amelyben vagy formaliter vagy eminenter benn van. A legtökéletesebb lény eszméje azonban sem formaliter, sem eminenter nincs meg már előre a teremt- ményekben, tehát a teremtmények nem lehetnek a legtöké- letesebb lény eszméjének okai, következőleg ezen eszme magá- tói Istentől származik. Megerősíthető ezen érv azon tény- nyel, hogy bármi van valamely velünkszületett lét eszmé- jében, azt minden tévedéstől való félelem nélkül lehet azon lényről állítani. Az Isten eszméjében azonban, mely a leg- tökéletesebb lény fogalmát képezi, benn van a lét fogalma is, minthogy az is a lény tökéletessége. Tehát a létet is teljes biztonsággal állíthatjuk Istenről.« (Berti : Theol. Lib. I. c. I.)

Bertinek saját szavaiból láthatjuk, hogy ezen érv csak akkor bír némi jelentéssel, ha föltételezzük az eszmék velünk- születettségét; ennek lehetetlenségét azonban föntebb eléggé kimutattuk. Igaz, a tárgyak természetében nincs meg közvet- lenül Isten eszméje, de igenis megvan annyiban, .amennyiA LÉNYTAXI ÉRV, 39