Hittudományi Folyóirat 18. (1907)

Pártoljuk az Aquinói-Szent-Tamás-Társaságot

VEGYESEK.

AZ AQUINÓI-SZENT-TAMAS-TARSASÁG érdekében.

Mint már sok más alkalommal, úgy közlönyöm ezidei első füzetében is a nagyközönség meleg érdeklődésébe és hathatós pártolásába ajánlottam a keresztény szellemű bölcselettudomány művelésére létesült Aquinói-Szent-Tamás- Társaságot. Azóta a társaság elnöksége a »Katholikus Szemlé«- hez fölhívást csatolt, kérve az érdeklődőket, hogy alapító vagy pártoló tagul minél előbb szíveskedjenek csatlakozni. Ezt a fölhívást főpásztoraink is voltak kegyesek körlevélben papságuk figyelmébe ajánlani s katholikus lapjaink nagy része is közölte, továbbá külön címekre is megküldetett, tehát sok- sok ezer példányban olvasóra talált; egyes buzgó apostolok levélbeli és szóbeli rábeszéléssel is megtoldották a nyomtatott szózatot. Mindez a fölhívás, rábeszélés és könyörgés ered- mény nélkül ugyan nem maradt, de az eddig elért eredmény még nem elég. Jelentkezett ugyanis 5 alapító és 150 pártoló tag, pedig szükség volna legalább 400 alapító és pártoló tagra, hogy a folyó ügyek költségeinek födözésén túl elég pénz maradjon füzetek kiadására. Hazánkban sok üdvös vállal- kozás hirdetésénél és ajánlásánál tapasztaljuk azt, hogy az eszmét, tervet némelyek szívesen fogadják és lelkesen föl- karolják, de nem elég számban arra, hogy a vállalat igazán sikerüljön és fölvirágozzék. A jelen esetben még nem mon- dunk le a reményről, hogy nem így lesz, hogy ellenkezőleg, az eddigi jelentkezések csak kezdet, melyet még jelentősen nagyobb folytatás követ.

E célból a »Pártoljuk az Aquinói-Szent-Tamás-Társasá- got« című fölhívást a jelen füzethez is csatolom és kérve kérem olvasóimat, amennyiben még nem volnának tagjai a nevezett társaságnak, ne tétovázzanak, hanem azonnal tépjék le a föl- híváshoz adott jelentkező-lapot s adják azt mindjárt postára.

De ezzel még ne elégedjenek meg, hanem vegyék magukra azt a fáradságot, hogy az ügyet másoknak is, férfi- aknak és nőknek, egyháziaknak és világiaknak, ajánlják. Kövessék annak az úrnőnek és annak a középiskolai tanulónak a példáját, akik midőn maguk jelentkeztek, egyúttal több

39«