Hittudományi Folyóirat 18. (1907)

Dr. Pályi József: A bűnbánat szentsége és a nemkatholikusok

A BŰNBÁNAT SZENTSÉGE ÉS A NEMKATHOLIKUSOK.

369

meggyónja olyan papnál, kinek hatalma van a fönntartott bűnöktől és kiközösítéstől is feloldozni, a kiközösítés meg- szűnik akkor is, ha esetleg a kellő dispozició hiányában, szentségtörő gyónás miatt a bűnföloldozás érvénytelen is. A bűn megmarad, de a vele összekötött kiközösítés meg- szűnik. Sőt valószínű vélemény szerint a kiközösítés meg- szűnik akkor is, ha a máskülönben érvényes gyónásból a kiközösítéssel sújtott bűnt jóhiszemüleg, véletlenül ki is felejtette volna. Ha a kiközösítés megszűnt, a bűn nincsen többé fenntartva, alóla most már egyszerű gyóntató is föl- oldozhat.1

A gyónásban a bűnföloldozás által megszűnik a vétek, de fönnmarad az ideiglenes büntetés, mely a bűnöst egy időre kizárja a mennyországból. Ép így lehetséges, hogy a bűn megbocsátása után fönnmarad a cenzúra, a kiközösítés, mely a bűnöst kizárja az egyház összes vagy bizonyos javaiból. Ezen büntetést engedi el az egyház a kiközösítés föloldozásá- val, visszaadván az elvesztett jogot az egyház javaihoz.

Ez az értelme a halál után adott föloldozásnak (abs. post mortem). A halott a föloldozás után ismét részesülhet azon lelki javakban (búcsúk, szentmisék stb.), melyeket az egyház Istennek elégtételül fölajánl a megholt lelkekért, kik vele közösségben vannak.2

A kiközösítettnek nem szabad a szentségekhez járulni, a gyóntatónak nem szabad föláldozni bűneitől a kiközösítés föloldozásá nélkül. A föloldozás ugyan érvényes, de rend- szerint gyümölcstelen, mert a gyónónak nincsen kellő dis- pozíciója. Ha jóhiszemüleg és töredelmesen gyónt, bűn- bocsánatot nyert. Föl kell azonban még magát a kiközösítéstől oldoztatni.3

1 Noldin i. m. III. 372.

2 »Absolutio mortui a censura non est tantum declaratio seu denunciatio vinculi ablati, sed est vera absolutio seu relaxatio vinculi«. Suarez De censuris d. VII. s. 1 n. 4.

3 Carebunt (sacramenta) virtutis effectu, non tamen prop- terea nulla erunt ; si suscipiantur cum sufficienti excusatione a culpa neque effectu carebunt, quia non ponitur obex«. Suarez ibid. n. 8.