Hittudományi Folyóirat 18. (1907)

Dr. Pataky Arnold: A zsidó theologia Messiási eszméje Jézus Krisztus és az apostolok korában

A ZSIDÓ THEOLÓGIA MESSIÁSI ESZMÉJE.

357

időnek.1 Amely emlékek a messiási időt végesnek tüntetik föl, ez idő végével a világ megújítását és az utolsó Ítéletet várják.

E várakozás alapja Izaiás 65, 17 ; 66, 22-ben van ; innen a megkülönböztetés az םלע ׳יוה és az םלע אבה között. Csak az a kérdés, hogy a Messiás ideje melyik םלע. hoz tartozik? A jövő korhoz számítják a Henoch-könyv képei (45, 4—5.) és maga a Henoch-könyv is (91, 16.), míg ezekkel ellentétben Ezdrás IV. 7, 30—31. még a jelen korba teszi, s csak hét nappal a Messiás halála után áll be az םלע אבה. a Siphré is különbséget tesz a Messiás napjai és az eljövendő kor között. A régebbi és eredeti fölfogás mindenesetre az, amely azonosítja a kettőt, s csak a mennyei boldogság gondolata választotta szét. A későbbi zsidó theológiában a messiási kor átmenetet képez a két בלע között. Hogy mily módon fog elpusztulni a jelen világ, e kérdést hallgatással mellőzik az apokryphek ; a hellenista zsidóság a tűz által történendő pusztulást várja, s ez részben bibliai eszméken, részben a stoikusok fcz.-nípwövs-tanán alapul.

Az utolsó ítélet előtt az összes halottak föltámadnak. Ámde e kérdés részleteiben igen szétágazók a vélemények. A föltámadás gondolatát általánosnak mondhatjuk, kivéve a szadduceusok köreit. A halál és a föltámadás között a jók és gonoszok egymástól külön vannak, előzetes boldog és boldogtalan állapotban; 1 2 ez állapot körülményeiről sokat tud a Baruch-3 és az Ezdrás-apokalypsis.4 A Makkabeusok

II. könyve szerint a halottak tudnak a földön élőkről, azok ügyeiről és közbenjárnak értük.5 Az előleges és a végleges boldogság közt egyre kisebb lesz a különbség. A rabbi-zsidó theológiában az a nézet uralkodik, hogy a meghalt igazak lelke, (nem teste) a halál után a paradicsomba (*יע ;j) jut, s e paradicsomot egyre inkább mennyeinek képzelték. Hasonlót mondanak a Henoch-könyv képei, de, úgy látszik,

1 Sanhedrin 99.

2 V. ö. Luk. 16, 22. skk ; Josephus : Antt. XVIII. 1, 3.

3 30, 2.

4 4, 35. 41 ; 7, 32. 80. 95. 101.

6 15, 12—16.

Hittudományi Folyóirat. 1907. 24