Hittudományi Folyóirat 18. (1907)

Kaszás Márton Rajmund: A lénytani érv

A LÉNYT ANI ÉRV.

33

Nagyon jó érvet hoz fel nézetünk támogatására Balmes (Phil. Fund. IX. n. 8. Valletnél : Prael. phil. De exist. Dei cap. I. art. I.) :

»Az állítmányt azon értelemben állítjuk az alanyról, amelyben az alanyt vesszük. Ámde az »a simultaneo« bizo- nyitásban az alanyat ideális értelemben vesszük. Tehát az állítmányt is csak ideális értelemben állítjuk az alanyról, és csak eszményi valami, nem máskép mint maga az alany. A főtételt így bizonyítjuk be : Ha az állítmányt az alanyról állítjuk, nem állíthatjuk róla más értelemben, mint amelyben az alanyat vesszük : ha az alanyat reális értelemben vesszük, bármit állítunk róla, szintén csak reális értelemben tehetjük. Ha pedig az alanyat eszményi értelemben vesszük, szintén csak eszményi értelemben állíthatjuk róla az állítmányt.«

Az altétel bizonyos a föltevés erejénél fogva : Az ellen- tétes vélemény védői ugyanis bizonyításuk alapjául csak az isteneszmét veszik, amelyből azután annak tényleges létére következtetnek. Tehát az eszményi értelemben vett Istennek szintén csak eszményi állítmánya lehet, vagyis ellenfeleink okoskodása nemről-nemre ugrik, midőn az alany eszményi létéből annak valódi létét hozza le.

Azok szerint, kik az isteneszmét velünkszületettnek mondják, az »a simultaneo« bizonyítás nagyon régi és hivat- koznak a szentatyákra, akik azt természetünkbe oltottnak mondják, miért is az ezen eszméből való bizonyítást a szent- atyákra viszik vissza, jóllehet általánosan elfogadott véle- mény, hogy tudományos okoskodó formában csak sz. Anselm canterburi érsek kezdette használni, akivel azután ezen érvnek viszontagságos története is kezdődik. Előbb már adtuk az érvet, most azonban könnyebb áttekintés kedvéért újból leírjuk.

2. §. Szent Anzelm érvelése.

»Tehát Uram, higyjük el, hogy te olyan valami vagy, aminél semmit sem lehet nagyobbnak gondolni. Vagy talán mégsem létezik ilyen természet, mert az oktalan mondá

3

Hittudományi Folyóirat. 1907.