Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Dr. Pataky Arnold: A zsidó theologia Messiási eszméje Jézus Krisztus és az apostolok korában
A ZSIDÓ THEOLÓGIA MESSIÁSI ESZMÉJE. 349 pogányok között, de szerző az utóbbiakat mégsem szánja kivétel nélkül kárhozatra ; oly arányban méltók a büntetésre, amennyiben Izraelt sanyargatták vagy visszautasították a megtérés gondolatát. Az erkölcsi eszmék sem hiányzanak : Izraelt a saját bűnei döntötték nyomorúságba. Az egész munka szelleme leginkább az Ezdrás-apokalypsiséhez hason- lit, bár sokkal sekélyebb. Mindkét szerzőt a gonosz eredetének kérdése foglalkoztatja, s mindkettőjük szerint az egész jelenkor teljesen romlott és új, jobb kornak fog helyet adni. Míg azonban az Ezdrás-könyv keservesen megsiratja annyi ember vesztét, az Abrahám-apokalypsis annyira particu- larista, hogy örvend a bosszú gondolatának és ellenségeinek arcába köp. A Messiás csak azért fog megjelenni, hogy összegyűjtse a szétszórt zsidóságot, míg az ellenségek meg- büntetését Isten hajtja végre. A halottak föltámadásáról nem olvasunk, de szükségszerűen föl kell tételeznünk, mert új korszak fog beállni, melyben mindenki részt vesz. 4. §. A későbbi kor emlékei. A tíemone ' Esre (הנמש ישעדי) az a hivatalos zsidó imádság, melyet minden zsidó — férfiak, nők, gyermekek és rabszolgák egyaránt —- napjában háromszor: reggel, délután és este köteles volt imádkozni. Eredete az első kérész- tény századba nyúlik vissza és annyira főimádságát képezi a zsidóknak, hogy sokszor csak mint הלפהה-!;, »az imád- ság«-ot említik. Végleges alakjában azonban nem 18, hanem 19 áldásból (הכרב) áll. Ez imádság is kéri a szétszórtak egyesítését a világ négy tájáról (10. kérés), a hazai bíróság és felsőbbség vissza- állítását (11.), Jeruzsálem újraépítését, Dávid trónjának helyreállítását (14.), Dávid sarjadékának küldését és orszá- gának fölállítását (15.), végre könyörög az áldozatoknak újból való föltámasztásáért (17.). Két kérés, a 14. és 17. a húsvéti szertartásba is bejutott.1 A Messiás személyéről 1 Pesachim X, 6.
