Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Dr. Pataky Arnold: A zsidó theologia Messiási eszméje Jézus Krisztus és az apostolok korában
A ZSIDÓ THEOLÓGIA MESSIÁSI ESZMÉJE. 341 ez nem az okmányrészekben, hanem az eszmékben mutat- kozik. A szerző bizonyos hagyományos eszmék hatása alatt állt, s nem volt képes sem egyöntetűvé tenni ezeket, sem pedig a meg nem felelőket kiküszöbölni. Kétféle anyag- csoportot találunk : 1. apokalyptikus és pedig szorosan vett eschatologikus titkos ismeretet, és 2. vallási kérdéseket és vizsgálódásokat, amelyek szintén az eschatológiára vonat- koznak. Az előbbi részek Dániel könyvét (főleg 7. skk. fej.) és a Titkos Jelenéseket (nevezetesen 4. skk. fej.) idézik emlékünkbe, míg az utóbbiak Szent Pál leveleivel mutatnak hasonlatosságot. Az egyes részek közé nagy ügyességgel sző be elbeszéléseket, míg egy legendarészlet a befejezést képezi. E befejezéssel együtt hét szakasz támad, melyeket Yolkmar óta »visio« névvel illetünk. A szerző gondolatvilága mélységesen jámbor emberre vall ; istenfélő szíve mélyen érzi a problémákat, de nincs ereje ezeket megfejteni. Közel áll a gondolat, őt Szent Pálhoz hasonlítani, Mindkettő meg van győződve az emberi természet romlottságáról, s mindkettő nemcsak saját nemze- tének, hanem az egész világnak sorsát viseli szívén. Míg azonban az Ezdrás-apokalypsis szerzője önmagát emészti e szomorú gondolatokban, Szent Pál megtalálta az Üdvözítőt, kinek evangéliumát rajongó lelkesedéssel hirdeti ; s míg Szent Pál universalismusa valóban az a szó teljes értelmében, az Ezdrás-könyvből mindenütt kiérzik a gondolat, hogy Isten első sorban mégis csak a zsidó népnek viseli gondját. Az első három látomás vallási problémákat tárgyal. 3, 1-től 7, 16-ig azzal az ősrégi és soha eléggé le nem tárgyalt rejtéllyel foglalkozik, hogy honnan van az a sok rossz a vilá- gon ? Főleg a népet legutóbb ért szörnyű csapásra gondol, midőn a templom, az oltár, a szentély elpusztult, a válasz- tott nép szétszóródott, holott a bűnös Babilon (Róma) boldogságban él. Végre minden rossznak okát azon rossz csirában találja meg, amelyet Adám viselt szívében. Az ember nem képes megismerni Isten utait, működését a világban, hiszen sokkal csekélyebb dolgokat sem tud fölfogni. Egy vigasztalása marad : a bűnös és szenvedésekkel teli világra Hittudományi Folyóirat. 1907. 23
