Hittudományi Folyóirat 18. (1907)

Dr. Pataky Arnold: A zsidó theologia Messiási eszméje Jézus Krisztus és az apostolok korában

A ZSIDÓ THEOLÓGIA MESSIÁSI ESZMÉJE.

337

Másnap jő a chald hadsereg, de mégsem ez, hanem az Úrnak négy angyala dönti romba a várost. Á nép fogságba jut, Jeremiás is velük megy, de Baruch Isten parancsára a romoknál marad (1—12. fej.).

II. Hét napi böjt után Isten tudtára adja Baruchnak, hogy büntető Ítéletét a pogányok sem kerülhetik ki, s meg- nyugtatja aggódó lelkét a gonoszok jóléte és a jók szeren- csétlensége ügyében. Más kételyei is vannak, melyeket Isten visszautasít, és megparancsolja, hogy újabb hétnapi böjttel készüljön elő a nagy jelenésekre, melyekben a jövő eseményeit fogja megtudni. (13—20.)

III. Mindenekelőtt feddésben részesül kishitűsége miatt, majd megkapja a választ kérdésére, mikor jő el a gonoszok Ítélete és meddig fog tartani. Tizenkét részre oszlik a szórón- gattatás ideje és minden korszaknak külön csapása lesz. Gyilkosság, hirtelen halál, háború, éhség és szárazság, nyug- talanságok, ördögi jelenések, tűz és rablás, szorongatás egy- másután végzik rombolómunkájokat, s mintha mindez külön kevés volna, az utolsó időszakban mindez egyszerre fog tombolni. A szenvedés ideje kettős lesz, és hét hétből álló hetekig tart (»duae partes hebdomades septem hebdomada- rum«). A szorongattatás az egész földre ki fog terjedni, csak azok részesülnek isteni oltalomban, akik e napokban ezen országban lesznek. (21—27.) S majd ha mindennek vége lesz, megkezdi nyilvánulását a Messiás. A behemoth és a leviathan, e szárazföldi és tengeri szörnyek, melyeket Isten a teremtés ötödik napján hozott létre, eledeléül fognak szolgálni mindazoknak, akik életben maradtak. A föld gyümölcse tízezerszeres lesz, egy szőlőtőn ezer gerezd lesz, egy gerezden ezer szőlőfürt, egy fürtön ezer szem és egy szem szőlő egy kor bort ád. Akik eddig éheztek, bőségesen jól- laknak. A manna újra esni kezd a mennyei csűrökből, és élvezni fogják, mert megérték az idők végét.

Ha vége lesz a Messiás eljövetele idejének, dicsőségesen visszatér a mennybe. Akiket benne reménykedve ért a halál, feltámadnak ; az istentelenek lelkei pedig elvesznek a reme- gésben, mert tudják, hogy büntetésük órája eljött. (29—30.)