Hittudományi Folyóirat 18. (1907)

Dr. Hanuy Ferenc: A parthenogenesis első nyomai az őskeresztény írók műveiben

330

DE. HANUY FERENC.

Ignatius :

1. γεννητός (Eph. 7, 2.), εγεννή&η (Eph. 18,2; Trall. 9,1.), γεννήσις (Magn. 11.), γεγεννημένος (Smyrn. 1,1.).

2. εκ θεόν (Eph. 7,2.), πνεύματος δε άγιον (Eph. 18,2.).

3. εκ Μαρίας και εκ &εοϋ (Eph. 7,2.), υπό Μαρίας (Eph. 18,2.), 7/ π αρ θ'εν ία Μαρίας (Eph. 19,1.), τον εκ Μαρίας (Trall. 9,1.).

4. 7; παρθενία Μαρίας (Eph. 19,1.), γεγεν- νηοένον αληθώς εκ παρθένου (Smyrn. 1,1.).

Eredményhépen ezekből megállapítható, hogy a part- henogenesisnek tanítását, legalább azon terjedelemben, hogy Mária Jézust férfi (Szt. József) közbejötté nélkül, még pedig a Szentiélektől foganta és szülte, már Ignác kétség- telenül vallotta és hirdette és egész Kis-Ázsiában feltété- lezte; sőt ezen tan szövegezésének formájából és a Jézus szenvedésére, halálára és feltámadására vonatkozó kitéte- lekkel való egybekapcsolásából erős a valószínűség, az erkölcsi bizonyosság, hogy Ignác már ismert és felhasznált egy, ezen kitételeket és a parthenogenesist is felölelő hitvallás-alakot (Harnack csak egy »christologikus« formulát enged meg, ami a mostani fejtegetéseinknél mindegy, mert a parthenogenesis a christol. részben van) mely, amint a fentiekből látható, vagy teljesen azonos, vagy legalább is túlnyomó részében azonos volt a Romanum-mal.

Romanum :

1. γεννηθέντa

2. εκ πνεύματος

άγιον

3. καί Μαρίας

4. της παρθένον

5. Pólykarpus smyrnai püspök levele a philippi-beliekhez.1

VII.1 Πας γάρ, ος άν μη 6μολογfj, Ιηοονν Χριστόν εν ααρκί εληλνθέναι, αντίχριστος έστιν καί ος «7׳ μη όμολογίן τό μαρτύρων τον σταυρόν, εκ

VII.1 Omnis enim, qui non confessus fuerit, Jesum Chri- stuni in carne venisse, anti- christus est; et qui non con- fessus fuerit testimonium cru1 Polykarpus levelének megírása idejét így határozzák meg a főbb kutatók: Bardenhewer (i. m. 152. 1.) sz. Ignác halálát (98—117. közti egyik évben) közvetlenül követő évekre; Funk (Patrum ap. op. I. k. XC. 1.) szintén így; Harnack (Chronologie I. k. 388. 1. és 719. 1.)