Hittudományi Folyóirat 18. (1907)

Dr. Hanuy Ferenc: A parthenogenesis első nyomai az őskeresztény írók műveiben

314

DR. HANUY FERENC.

»Ben Stada, azaz Ben Pandera. Mondá Rabbi Chisda : A férj volt Stada, a csábító férfi Pandera. Vagy mások szerint: A férj volt Paphos ben Juda,aző anyját pedig Stada-nak hívták. De hiszen az ő anyja Mirjam, a női haj fodrozónő (m’gaddla, összetévesztése magdalai Máriának az Üdvözítő anyjával) ? Hiszen ezért hívták is Stada-nak, mint Tumbeditha-ban mon- dani szokás: Fajtalankodott ez (s’tath da) férje ellenére.«1

Látható, milyen zagyva összekavarása a halvány sej- telemként ismert történeti neveknek és eseményeknek. A »Pandera« katona meséje egyébként hihetőleg egy másik Mirjam-mal való összetévesztésből vagy szándékos azono- sításból eredt: a pal. Sukká 55d és a bab. Sukká 56b emlí- tenek ugyanis egy Mirjam-ot, Bilga pap leányát, ki Antiochus Epiphanes betörésekor (170. é. Kr. el.) egy pogány katonához (0rparn*m/e) ment nőül, amiért a Bilga nemzet- ség a templomi szolgálatnál alsóbb helyre soroztatott. (Henneeke i. m. 53. 1.)

Hennecke nyíltan kimondja abbeli véleményét, hogy a talmudi iratoknak Jézusra és Máriára vonatkozó meg- jegyzései csak eltorzításai annak, amit a keresztény egyház christologiájáról felületesen tudtak vagy hallottak. A zsidók régi felfogását a parthenogenesis-sel szemben a Jézus kora- beli zsidók azon felfogása tükrözi vissza, amelyet az evan- gelisták is említenek, (Máté 13., 55.; Márk 6., 3.; Ján. 6., 42.) t. i. hogy Jézus Józsefnek törvényes és test szerinti fia. A későbbi zsidók a parthenogenesis hallatára már nem ezen természetes felfogáshoz nyúltak vissza, amellyel való hagyó- mányi folytonosságuk megszűnt, hanem egyszerűen torz- képet csináltak a parthenogenesis-ből. így tettek már a zsidók Celsus idejében. A törvénytelen származás gyanúja keletkezésének, Józsefet is aggasztó, lehetőségét Máté el- beszélése (Máté 1., 19—20.) is feltételezi.

A későbbi zsidók azután mindjobban kiszínezték e gyanút váddá és rágalommá, aminek superlativusát a korai középkorban keletkezett Toledoth Jesu (־פס תודלת ושי) könyv- nek aljas, gyalázkodó meséiben láthatjuk.

1 E. Henneeke i. m. 51. 1.