Hittudományi Folyóirat 18. (1907)

Hellebronth Miklós: Néhány szó az égfölötti vizek kérdéséhez

SÉHÍ.NT SZÓ AZ ÉGFÖLÖTTI VIZEK KÉRDÉSÉHEZ.

297

Ismétlem tehát, hogy nézetem szerint a régi keletiek s köztük a zsidók is hódoltak annak a furcsa fölfogásnak, melynél fogva az égboltozat szilárd erősség, mely mint a sátorfödél a sátor fölé (Zsolt. 103, [h. 104] 12), úgy van kiterjesztve a láthatár fölött; hogy ezen szilárd égboltozaton elzárt nyílások, fölötte pedig természetes vizek vannak. Azt hiszem továbbá, hogy a szentírók a fölsorolt és más hasonló helyeken kortársaiknak népies fölfogásához alkal- mazkodva írták, amit írtak.

Nem az a célja egyébként jelen soraimnak, hogy a régi zsidóknak a szentírók által is követett fölfogásáról táplált nézetemet másokra ráerőszakoljam. Tőlem, akinek tetszik, higyje azt, hogy az »’arubbolh hassamajim« felhőt jelent. Azonban, saját bőrömet is mentendő, tiltakozom az ellen, mintha a Szentírás sugalmazott voltát tagadná az de facto, ha nem is szóval, aki ezen nézetet vallja. Eszünk ágában sincs azt tenni s nem is teszszük. S azért, úgy hiszem, dr. Balits kissé túllő a célon, midőn e folyóiratban a Hölszky állításait cáfolandó (1905. évf. 556. 1.) többi közt ezeket írja : »Föltehető-e az inspirált zsoltárosról, hogy oly teremt- ményeket szólítson föl az Isten dicséretére, melyek nem is léteznek, legföllebb csak az emberek fantáziájában?« »Föl- tehető-e az inspirált zsoltárosról, hogy ő az Istentől teremtett dolognak mondjon olyasmit, amit az Isten nem teremtett, ami egyátalán nem is létezik?«

De hát mért ne lenne ez föltehető ? A 148. zsoltárban, mint említettem, az egész teremtett világ, ég és föld, szólít- tátik föl a Teremtő dicséretére. Ez az alapgondolat; hogy aztán a zsoltáros a teremtmények fölsorolásában a maga korának fölfogásához alkalmazkodva az égfölötti vizeket is megemlíti, abban én nem látok semmi olyast, ami az illető hely sugalmazottságát kérdésessé tenné. De abban sem, hogy ezen égfölötti vizeket azért hívja föl az Ur dicséretére, »mert Ö parancsolta és előtermettek«. Mert ez a kifejezés nem is pusztán azon vizekre vonatkozik, hanem átalán az egész égre, úgy amint az a szentíró és kortársainak kép- zeletében létezett. Nem látok mindebben semmi különöset