Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
A kalocsai főgimnázium bölcseleti köre - Tower Vilmos: Reformeszmék a kisszemináriumi papnevelést illetőleg
VEGYESEK. 225 és spanyol gyermekszemináriumok mindnyájában az ifjakat már a középiskolai tanulmányok kezdetén, tehát 9—10 éves korukban veszik föl, nem mint nálunk, csak a negyedik, esetleg a hatodik gimnáziumi osztály elvégzése után. Azonkívül a külföldi kisszemináriumok mindegyikében a növendékek (kivéve a legszegényebbeket) fizetnek az el- látásért, és ép ezért senki tőlük rossz néven nem veszi, ha a papi pályát bármikor is elhagyják. Nálunk ellenkezőleg, a trienti zsinat határozata ellenére is, szegényt, gazdagot egyaránt teljesen ingyenes ellátásban részesítenek és ennek megfelelően, nagyon is ferde szemmel néznek arra a növendékre, kiről gyanítják, hogy nem fog meg- maradni a papi pályán. A mondottakat, t. i. az említett ifjaknak rossz szemmel nézését, csak idősebb ifjak felvételét és a gazdagoknak is teljesen ingyenes ellátását nem rosszalom, hanem csak meg- említettem, hogy alábbi végkövetkeztetésemet e körülmények figyelembe vételével is könnyebben megérthetővé tegyem. Tekintetbe véve t. i. korszellemünk romlottságát és az említett körülményeket, mindezek már magukban véve is könnyen megmagyarázzák, hogy juthat annyi hivatásnélküli ifjú a kisszemináriumba. Hány ember adja oda fiát csupán anyagi számításból, sőt némelyek nevelési indítóokokból is, abban a hitben, hogy ott ingyen és mégis jó felügyelet alatt lesznek, azután majd, ha leérettségiztek, kereshetnek maguknak más pályát, »csak a papi pályát ne válassza«, teszi hozzá talán egyik-másik szülő ! Hozzávéve ehhez azt a morális kényszert, mely az intézetben való bennmaradást követeli és így mintegy moraliter megnehezíti a papi pályáról való idő előtti lelépést : könnyen elképzelhetjük, teszem föl, egy hitközömbös család tisztán anyagi érdekből kisszeminári- umba adott sarjadékának helyzetét és lelki életét az intézetben. Az a tudat, hogy egész jelenléte csak csalás és ámítás, lelkiismeretét nyugtalanná, az erények és a malaszt befoga- dására alkalmatlanná teszi. Szentgyónásait nem tudja a megfelelő nyugodtsággal, önmegelégedéssel és áhítattal el- végezni. Lelkében bizonyos kitőlthetetlen űrt érez, szívét Hittudományi Folyóirat. 19J7. 15
