Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
A kalocsai főgimnázium bölcseleti köre - Tower Vilmos: Reformeszmék a kisszemináriumi papnevelést illetőleg
2 22 VEGKS ESEK. Ismertem magam is egy kisszemináriumi spirituálist. Csak egy jelenetet hozok fel ismertetéséül. Ahányszor csak belépett hozzá az ember, imazsámolyán imába merülve találta ; minő nemes, fennkölt példája az igaz, Isten-szíve szerinti papnak ! Ámde, ha félbeszakította imáját vagy elmélkedését, hogy szolgálatjára legyen növendékeinek, mily rideg, mily visszautasító modort tanúsított velők szemben ; egy szeretetre valló üde vonás nem vala rajta észlelhető, egyetlen nyájas, leereszkedő atyai szót a világ kincséért sem eresztett volna át fogai ösvényén. Kérdem, ily elöljáró látásán hogyan buzduljon fel az ifjú a vallásosság érdekében ? Nem fog-e benne önként felédredni az a meggyőződés, ha mindjárt téves meggyőződés is, hogy a vallásosság minél mélyebb valakiben, annál társadalmiatlanabbá, annál ridegebbé, visszataszítóbbá teszi az embert; nem gondolhat-e önkéntelenül is arra, hogy a vallásosság mi örömet, vigaszt sem nyújthat földi halandónak, midőn látja, hogy spirituálisa, kiben ő a tökéletességet, az ideált keresi, csak komor, gépies, szekant, szeretetlen, kíméletlen, száraz, sőt durva lelkületű ? Nem tapad-e az ifjúra könnyebben a hamis korszellem ama téves meggyőződése, hogy a vallásos, vagy, mint mondani szokták, a bigott emberek valóban sötétfejűek, zárkózottak, nincs bennök élet, vérök nem pezseg úgy, mint más normális embereké, maradiak, fejlehorgasztók, elbutultak, a társadalom jelen rendjében hely őket nem találják és érdemesek arra, hogy mindenünnen csak kiszorítsuk őket, mint a haladás, a huma- nizmus, a felvilágosultság ellenségeit ? ! Legyenek igen a szeminárium elöljárói vallásosak, éré- nyesek, buzgók és jámborak, minél magasabb fokban és mértékben, de csak — az Isten-ember példája szerint és a szentek módjára ! És ezt nem győzöm eléggé hangsúlyozni. Hány spiritualis szégyenülne meg, ha olykor-olykor el- képzelné, hogyan viselkednék az ő helyében itt-ott az adott esetben Krisztus Urunk, vagy egy borr. sz. Károly, Lig. sz. Alfonz, szál. sz. Ferencz, Don Bosco stb. ! Sapienti sufficit. Ami a harmadik elöljárót, a prefektustról való mondani valókat illeti, mindenekelőtt tiltakozom az ellen, hogy a pre-
