Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Kaszás Márton Rajmund: A lénytani érv
16 KASZÁS MÁRTON RAJMUND. minden lehetőnek csinálója, míg az emberi értelem épen megfordított ja, vagyis minden lehető befogadója. Ez a tény inkább hajlik a mi véleményünkhöz, mint az ellenkezőhöz. A második érvet akként is magyarázhatjuk, hogy a természettől belénk öntött nagy hajlandóságot vesszük alapul. Tehát legfeljebb annyit bizonyít, hogy úgy is lehet. A harmadik állítás teljesen elhibázott. Az összes bölcsé- szék véleménye szerint : »cognitio contingit, secundum quod cognitum est in cognoscente«. Descartes követői is így tanítják. Ámde képtelenség azt állítani, hogy a végtelen akár maga legyen értelmünkben, — lévén az végtelen, értelmünk pedig véges, — akár annak pozitív képe, mert a végtelent nem lehet mintegy lefényképezni, nem lehet képben előállítani. Tehát nem is lehet róla pozitív eszménk. Tudomásunk azonban mégis van a végtelenről, tudjuk annak természetét ; követ- kezőleg csak pozitiv-negativ lehet, mert más eszme ebből a szempontból már nem létezhetik. A végtelen eszméjét tehát a véges eszméjéből nyerjük a határok elvevése által. A negyedik ellenvetést is szépen ki lehet magyarázni, az elvonás és összehasonlítás segítségével, mely képességünket Descartes követői sem tagadják. Tehát ez sem bizonyít. A velünkszületett eszmék egy másik főképviselője Leibnitz, aki »Bemerkungen zu Lockes Versuch über den menschlichen Verstand« című értekezésében azért mondja az eszméket velünkszületetteknek, mert szerinte a lélek már a testi élet előtt él, (harmonia praestabilita), tehát eszméi is vannak ; továbbá, mert emlékezünk múlt eszméinkre, és mert előre érezzük — bár homályosan — jövendő eszméinket. Leibnitz első állítása azonban téves, mert sem tényekkel nem tudja igazolni, hogy lelkünk már a test előtt teremte- tett, a szükségességből sem tudja levezetni ezt, sőt 11a meg- fontoljuk föntebb előadott második bizonyító érvünket, épen az ellenkező következtetésre jutunk. Testi életünk előtti eszméinkre alig hisszük, hogy emlékeznénk, amint hogy jövendő eszméinket sem érezzük előre, hacsak nem következtetés által.
