Hittudományi Folyóirat 18. (1907)
Dr. Pályi József: A bűnbánat szentsége és a nemkatholikusok
A BŰNBÁNAT ESZMÉJE ÉS A NEMKATHOLIKUSOK. 153 egyháznak.1 A két nézet egymást kiegészíti, egyik a másikat megvilágosítja. Igazi ellentét közöttük nincs. Az egyház- jogászok elismerik, hogy nem oly teljesjogú tagjai, mint a katholikusok, viszont a dogmatikusok hangsúlyozzák, hogy az egyháznak van hatalma felettük, rájuk kötelességeket róhat, a törvények megsértéséért őket büntetheti. 2. A bűnbánat szentségénél azonban arról van szó, hogy van-e az egyháznak hatalma, hogy a nemkatholikusoknak, mint alattvalóinak, oly jótéteményeket osztogasson, melyek- hez csupán katholikusoknak van joguk ? Ide tartozik a bűn- bánat szentsége is. Jótéteményt osztogatni bárkinek is lehet, az erkölcsi test javaiban nem tag is részesülhet. Épígy az egyház szent- ségeiben. Csak Krisztus vehette volna el az egyháztól azon hatalmat, hogy a nemkatholikusoknak a szentségeket érvé- nyesen kiszolgáltassa, amint például a keresztséget kivéve a többi szentségekben érvényesen csupán keresztényeket része- síthet. Krisztus azonban a gyónótól csupán őszinte bűn- bánatot kíván és hogy megkeresztelt legyen. A nemkatholikus a keresztségben az egyház tagja lett, kinek joga van az egyház minden javához, a szentségekhez is. Ezen jogot elvesztette ugyan, mikor elpártolt az egyháztól, de megmaradt az egyház alattvalójának, megmaradt felette az egyház hatalma. Megmaradt felettük az egyház joghatósága, mellyel bíráskodik, ítélkezik felettük. A szökött cseléd, a zászlójához hűtlen katona nem lesz független urától, az eltévedt juh gazdájának tulajdona marad. Az egyház hatalmának gyökere a keresztségben nyert eltö- rülhetetlen jel. Ezen jel tanúskodik arról, hogy az egyházhoz tartoznak. Ellenkező esetben az egyház sérelmet szenvedne, ha elvesztené a nemkatholikusok felett hatalmát. Isten a nemkatholikusok hűtlenségét evvel nem jutalmazhatja meg. Az egyház se mondott le ezen hatalmáról, sőt mivel minden- kire nézve elkerülhetetlenül szükséges üdvintézmény (neces- saria necessitate medii), le sem mondhat azon jogáról, hogy 1 Hanuy dr., A vallásváltoztatás. Pécs, 1905. 5—20 11.
