Hittudományi Folyóirat 18. (1907)

Dr. Pataky Arnold: A zsidó theologia Messiási eszméje Jézus Krisztus és az apostolok korában

134

DE. PATAKY ARNOLD.

idejébe, midőn Pompejus elfoglalta Jeruzsálemet. Nagyjában egységes gyűjtemény, mely nyelvezete, célja (a zsinagógiai istentisztelet) és egész jellege alapján hazájául Palesztinát vallja.

E gyűjtemény nagyfontosságú az akkori zsidó nép- lélek ismeretére és élénk világosságot vet a farizeus és szadduceus párt küzdelmeire, a zsidó theológiára, ennek külsőségekbe vesző jellegére, főleg azonban a messiási eszmére.

A Psalterium Salomonis nem istenfélő király okát vár f- Dávid házából, hanem egyetlen, Istentől csodálatos erőkkel és képességekkel felruházott Messiást, aki tiszta a bűntől és szent, de mégis teljesen világi uralkodó, Izraelnek való- ságos királya. Tekintve azt, hogy e gyűjtemény a farizeus- párt köréből került ki, könnyen megérthetjük, hogy elége- detlen az utolsó Hasmoneusok szadduceus irányzatával és a rómaiak főségével. Ezért kettőt hangsúlyoz : 1. Isten maga a királya Izraelnek 1 és 2. a királyság nem múlik el j Dávid házától.1 2

A messiási ország rajzát a XVII. és XVIII. zsoltárban találjuk meg.

A XVII. zsoltár előadja, mint fogja a Messiás új fénnyel elárasztani Dávidnak megszentségtelenített trónját. Ha a 7., 11. skk. versekben említett »idegen« Pompejus — másra pedig nem gondolhatunk, — az 5. és 6. versben csak a Hasmoneusokról lehet szó, kiknek szadduceus-barátsága sehogy sem tetszett a farizeus szerzőnek. Bennük látja Dávid trónjának megszentségtelenítőit és várja rnegbün- tetésüket.

A zsoltár Isten dicsőítésével veszi kezdetét, kinek hatalma örökre tart s uralmát a népek fölött is örökrevalóvá teszi ítélete. Az Úr Dávidot választotta Izrael királyává, megesküdött, hogy sarjadékának királysága soha véget nem ér, ámde a nép bűnei miatt istentelenek keltek fel, sanyargatták a népet, noha nem volt erre joguk, kevélyen

1 XVII. 1.

2 XVII. 5.