Hittudományi Folyóirat 18. (1907)

Dr. Pataky Arnold: A zsidó theologia Messiási eszméje Jézus Krisztus és az apostolok korában

A ZSIDÓ THEOLOGIA MESSIÁSI ESZMÉJE.

125

Tóbiás könyvének szerzője nemcsak azt várja, hogy Isten az igazakat összegyűjti, Izraelt felmagasztalja, Jeru- zsálem pedig nagyszerűen fel fog épülni arannyal és drága- kővel (13, 12—18 ; 14, 4.), hanem a régebbi prófétákkal

egy értelemben azt is, hogy a pogányok is Izrael Istenéhez fognak térni (13, 11 ; 14, 6—7.). י

A hellenista Bölcsesség könyvében háttérbe szorul a nemzetiségi jelleg ; platonikus anthropologiájához híven a lélek valódi üdvét csak a halál után várja. Lényeges állí- tása, hogy a meghalt igazak egykor ítéletet fognak mondani a pogányok felett (3, 8; 5, 1. V. ö. Kor. I. 6, 2. sk.).

* ו*

A leglényegesebb pont, amelyben a deuterokanonikus könyvek messiási reménye a későbbi korétól eltér, az, hogy bennük nem jut kifejezésre a feltámadás reménye. Még az ős-izraelita felfogás alapján állnak, hogy az elhúrytak a Se’olban csak árnyékszerű életet élnek. Csak a Mákká- beusok II. könyve ír világosan a feltámadásról (7, 9. 14. 23. 29. 36. és 12, 43—44.); a Bölcseség könyve ehelyett a halál utáni boldog élet várását mutatja (3, 1—9 ; 4, 7; 5, 16; 6, 20.).

2. §. A sibyllai jóslatok.

Az egész klasszikus ókor telve van jövendölésekkel ; a kiváncsi ember sohasem elégedett meg a múltnak és jelennek ismeretével, minden áron a jövőbe is akart tekinteni isteni vagy szellemi segítséggel. A stoikus bölcselet a jóslás- nak (divinatio) mesterséges és nem mesterséges módját különböztette meg ; az elsőhöz tartozott a belek vizsgálata, a madárjóslás (auspicium), astrologia stb. ; míg a második az álomfejtésben és világos látásban (clairvoyance) állt. Mióta azonban a régi jóslóhelyek, pl. Delphi elvesztették tekintélyüket, a régi idők világos látóinak feljegyzett mon- dásai kezdtek nagy tekintélyre jutni 8 ezek közt kiváló helyet foglal el a Sibylla.