Hittudományi Folyóirat 17. (1906)

Nitsch Árpád János: A Megváltó az Ószövetségben és megjelenésében

Ismét, midőn Jézus öt kenyérrel és két hallal csodásán ötezer embert táplál, a népek elbámulva a nagy csoda láttára, felkiáltanak : ». . . ez bizonnyal ama próféta, ki e világra

jövendő!« (Ján. 6, 14.) S így, a zsidónép egész életén, mint egy szakadatlan lánc, végigvonulnak e jövendölés szavai, a remény t. L, hogy a Mózes által megjövendölt próféta, Krisztus megjön. Maguk a szamariaiak is így értették Mózes szavait és talán ez az egyetlen kapocs, mely őket a nagy gyűlölet mellett a zsidókkal összefűzte. Mert e nyelvzavar után elszéledtek a népek, többé mi sem kötötte egymáshoz, de ebben az egyben, a Megváltó eljövetelében való hitben egyek voltak, ez összekötötte, összekapcsolta valamennyit. A szamariaiaknak a zsidóktól való elszakadása más keletű volt, nem a bábeli nyelvzavar választotta őket széjjel, de olthatatlan gyűlölettel viselkedtek egymás iránt rokonságuk mellett és a Megváltóban való hit volt az egyedüli, miben nem a gyűlölet, nem a versengés beszélt, de az isteni ihlet, mely egy jobb, szebb jövőt sejttetett velük ; — ezt látjuk a párbeszédből, mely Jézus és a szamariai asszony között folyt le. »Tudom — úgymond az asszony — hogy eljő a Messiás ; mikor tehát ő eljövend, hirdetni fog nekünk mindé- neket.« — Ján. 4, 25. — Lám, a hit, mely Mózes szavaiból származik, s melyre rá lehet mondani, hogy oly szilárd volt, mint a törvényen alapuló igazság. E hit pedig, mint már megjegyeztem, végigvonul a zsidóság egész életén, kiindulva Mózes szavaiból, s véget érve Krisztus szavaiban : Betel- jesedett ! . . .

Mózes jövendölésével majdnem egyidejűleg még egy a Messiásra vonatkozó jóslás hangzik el, mely annyiban fontos, hogy nem olyannak ajkáról kél, ki a választott népből való, — hanem pogány mondja. Ismeretes Balaam története. Bálák, Moab királya nem tud ellenállni Mózes népeket leverő hadának. Pogány jóst hivat tehát Mesopotámiából, Balaamot, hogy ez átkot mondjon Jehova népére és hogy a jövőt is megtudja. Balaam enged a királyi hivásnak, — de a balgák ! Jehovával akarnak dacolni. Isten csodát tesz, és a pogány

A MEGVÁLTÓ AZ ÓSZÖVETSÉGBEN ÉS MEGJELENÉSÉBEN. 85